2009. május 28., 11:382009. május 28., 11:38
És történelemhamisítás. És mérhetetlen tájékozatlanság. Persze ehhez sok minden szükséges. Mindenekelőtt az, hogy a posztkommunista államok egyetleneként Románia a bűnös rendszer nyilvános elítélésén túl egyetlen lépést se tegyen tovább az igazság helyreállítása gyakorlati terén, azazhogy alanyi jogon rehabilitálja, adjon erkölcsi jóvátételt, s ami ugyanilyen fontos: helyezze vissza jogaiba mindazokat, akiket a deji és a ceauşescui kommunista rezsim politikai meggyőződésük miatt börtönbe vagy a halálba juttatott.
A Szoboszlay-ügy fényes bizonyítéka annak, hogy ebben a mioritikus országban meg sem kezdődött a fasizmus édestestvére: a kommunizmus minden vetületével való józan elszámolás. Köszönhetően jó adag nemtörődömségnek, bűnös felületességnek, jókora adag tájékozatlanságnak, feledékenységnek, de rosszakaratnak is.
Általában a volt politikai elítéltek rehabilitációjához való viszonyulás fényes bizonyítéka annak, hogy lelkében és gerincében egyaránt sérült társadalomban élünk. Ha a mai román állam törvénybe iktatottan védelmezi jogelődje, a kommunista román állam politikai bűneit, akkor mindenképpen.
Csak három apróság hiányzik. Az a bátorság a múlttal való szembenézéshez, mint amely bátorsággal Szoboszlay Aladárék és nagyon sokan mások egyáltalán gondolkodni mertek arról, hogy eljöjjön az az emberséges világ, amelyben az ő „bűneik” erénnyé nemesülnek, s amely világban rehabilitálják majd őket. Hiányzik még az igazság mindenek feletti tisztelete. És cseppnyi emberség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok