Minden jel arra utal, hogy egy kis buksisimogatásra érkezett Bukarestbe Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, a romániai hatóságok ugyanis az elmúlt huszonhárom évben egészen biztosan nem hallottak még ennyi dicsérõ szót külföldi illetékesektõl.
2013. július 16., 21:182013. július 16., 21:18
2013. július 17., 19:112013. július 17., 19:11
Minden szép, minden jó, az ország és annak vezetõi fantasztikusan teljesítenek, az irány jó – halmozta egymásra a bókokat az IMF-vezér, a helyi nagyemberek pedig elégedetten bólogattak, s hûséges kutyaként farkcsóválva kuncsorogtak egy újabb készenlétihitel-megállapodásért.
Hogy miért is kell az újabb hitel, amikor most éppen a 2009-es megállapodás törlesztését nyögjük, s bár a 2011-esbõl egyetlen centet sem hívott le a kormány, ott is jókora kamatköltségekkel kell számolnunk? Azért, mondják az illetékesek, hogy az ország továbbra is hiteles legyen. S minek a hitelesség? Azért, hogy a kormány a továbbiakban is kedvezõ feltételek mellett juthasson hitelhez a külföldi piacokon. Ördögi kör, a lényeg pedig az, hogy fizetünk egy kölcsönért, amit csak letétben tartunk, hogy máshonnan olcsóbban jussunk pénzhez. Mert azt már senki sem állítja, hogy épp olyan jól állnánk, hogy ne lenne szükség hitelre.
Az IMF-nek pedig természetesen ez annyira megéri, hogy egyenesen a vezérigazgatót küldi a román fõvárosba hûséges ebeket simogatni, s ígérni, lesz újabb hitel. Példát statuálni más országoknak, hogy csakis az IMF hathatós támogatásával húz a növekedés motorja, pöfög a mozdony, dübörög a gazdaság.
A feltételek teljesítése pedig már csak másodlagos, Lagarde még csak meg sem kérdõjelezi, hogy vajon a CFR teherszállító részlegének a privatizációja miért késik tovább, amikor már rég le kellett volna azt zárni. Nem támaszt újabb feltételt, a legtöbb az, hogy ismételgeti a két évtizedes sláger refrénjét a reformok folytatásának fontosságáról. Neki ugyanis csak az számít, hogy hitel legyen. Az pedig, hogy ki és milyen áron fizeti ezt meg, úgy tûnik, sem õt, sem a kormányt nem érdekli.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!