VEZÉRCIKK – A szovátai Wass Albert-szobor, valamint a kolozsvári sürgősségi gyermekkórházban hátrányos megkülönböztetést szenvedett magyar diáklány esete is bizonyítja, hogy egyáltalán nem hiábavaló a román illetékes hatósághoz, bírósághoz fordulni a magyar kisebbséget ért jogtiprások ügyében.
2016. április 06., 19:342016. április 06., 19:34
Különösen ebben az időszakban fontos tudatosítani ezt, amikor sokasodnak az erdélyi magyar közösség tagjai elleni hatósági túlkapások, a nyíltan kisebbségellenes törvényjavaslatok, a közösségi szimbólumok eltüntetését célzó kezdeményezések.
Ráadásul számtalan esetben az állami szervek – például a csendőrség a székely szabadság napi megemlékezés és felvonulás résztvevőire, illetve az események idején a helyszíntől több száz kilométeres távolságra tartózkodó személyekre kiszabott bírság alkalmával – még a látszatát sem kívánják elkerülni annak, hogy nyilvánvalóan packáznak a magyarokkal.
Persze még nincs itt az ideje a hurráoptimizmusnak, és az elkobzott Wass-szobor visszaszolgáltatását kimondó táblabírósági ítélet ellenére nem várható, hogy ez alapján bármelyik romániai bíróság semmisnek nyilvánítaná az írót háborús bűnösnek nyilvánító kommunista népbírósági ítéletet. Afelől sem vagyunk meggyőződve, hogy az ezerlejes büntetés hatására a kincses városi orvos jobb belátásra tér, és ezentúl egyenrangú állampolgárokként kezeli nem román nemzetiségű pácienseit. Annak azonban nagyobb a valószínűsége, hogy az ugyancsak elmarasztalt gyerekkórház a jövőben fokozott figyelmet szentel a hasonló incidensek elkerülésére, és igyekszik tiszteletben tartani a betegek nyelvi jogait is.
Még ha a diszkriminációellenes tanács nem is számít nyomozó hatóságnak vagy igazságszolgáltatási szervnek, a romák sértegetése miatt büntetett Traian Băsescu volt államfő minapi pervesztése is annak a jele, hogy a testület megfelelő súllyal rendelkezik a bíróságok előtt. A lényeg tehát az, hogy minden egyes esetben jogorvoslatért kell folyamodni, amikor a kisebbségi közösség tagjait magyarságukban éri megaláztatás, diszkrimináció, jogsértés. A napokban született kedvező határozatok és ítéletek adnak ugyanis reményt arra, hogy előbb-utóbb gátat lehet szabni ezeknek a jogtiprásoknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!