VEZÉRCIKK – Pergőtűz alá vette a romániai média, a jogvédő szervezetek és a pártok képviselőinek többsége Liviu Dragnea törvénytervezetét, amely eredeti változatában súlyos pénzbírsággal sújtotta volna a becsmérlést, az emberi méltóság megsértését.
2016. február 16., 19:212016. február 16., 19:21
A szólás- és véleménynyilvánítás, valamint a sajtó szabadságát féltő, annak korlátozását vélelmező kritikák hatására a szociáldemokrata pártelnök máris puhított a jogszabálytervezeten, törölve belőle például az anyagi szankciókat, így a rendelkezés várhatóan akkor sem fogja kiváltani a kívánt hatást, ha végül a parlament elfogadja.
Mert attól eltekintve, hogy sokan megkérdőjelezik a törvényalkotó jóhiszeműségét és cenzúrakísérletet látnak a kezdeményezés mögött, nem lehet szemet hunyni afölött, hogy a romániai közbeszédben mindennapossá vált mások gyalázása. A kérdés csak az – és ez már nem kifejezetten romániai probléma –, hogy megszabhatja-e egy társadalom a határt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában is rögzített szólás- és véleménynyilvánítási szabadság, valamint személyek és társadalmi csoportok nyilvános becsmérlése között. És ha igen, akkor hol.
Az újkori demokráciákban egyértelműen az ókori Rómából származó ius murmurandi (a mormogás joga), a szólás szabadságának sérthetetlensége irányába billen el a mérleg nyelve, vagyis bárki kinyilváníthat olyan véleményt is, amely mások számára bántó, sértő. Sőt olyanokat is, amelyekkel történelmi tényeket kérdőjelez meg: ilyen például a holokauszttagadás esete, amely a világ számos országában – többek között Romániában – büntetendő, máshol viszont belefér a véleménynyilvánítás szabadságába.
Ebből is kitűnik, hogy a kérdés tisztázatlan, az eltérő törvényi szabályozások, a jogi természetű viták azonban nem jelentik azt, hogy ne apellálhatnánk az erkölcsre. Számtalan aktuális társadalmi-politikai vita kapcsán bebizonyosodott, hogy nagyon sokan kizárólag a vitapartner gyalázásával, emberi méltóságának sárba tiprásával képesek érvelni. Nehezen fér bele a szabad véleménynyilvánításba például, ha valaki akasztást kíván az övétől eltérő nézetet képviselőnek, vagy kijelenti: ahelyett, hogy a világra hozta, az anyja jobban tette volna, ha abortuszt hajt végre.
És nem igaz, hogy az ilyen fajta véleménynyilvánítás ellen ne akarna erélyesen fellépni – például a jog, a törvény igénybe vételével – az emberek többsége, ha a hasonló „jókívánságoknak” történetesen ő a címzettje. Bármilyen szent tehát a szólás szabadsága, az egymás iránti viszonyulásnak, az egymással szembeni viselkedésnek nagyon is megvannak a korlátai, és ezt jólnevelt, civilizált embereknek nem is igen kell túlságosan magyarázni. Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy emelné a vitakultúra színvonalát, a romániai társadalmat pedig toleránsabbá tenné egy, az emberi méltóság megsértését tiltó speciális jogszabály.
Viszont az emberi méltóság joga (ius dignitas) ugyanúgy mindenkinek kijár, mint a szólás szabadsága, hiszen ugyanolyan érték. Aki ezt nem látja be, azt nem illetheti meg korlátlanul a szabad véleménynyilvánítás joga.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!