2011. június 21., 09:122011. június 21., 09:12
A licencadó bizottság pénzügyi kérdésekben sokáig nem merte felemelni a hangját, csakhogy a klubok gazdasági problémái nemzetközi szinten is egyre több kérdést vetettek fel, és az Európában pénzügyi fair play-ként meghirdetett mozgalom néhány év késéssel a bukaresti irodákba is beköszönt. Ám a változás váratlan szele akkora vihart kavart, hogy az egymással nap mint nap hadakozó kiskirályok félelmükben egy táborba verődtek, és kétségbeesésükben meghozták a román futball egyik legcinikusabb döntését: ha nem tudunk megfelelni a szabályoknak, akkor inkább ne legyenek szabályok. A végrehajtó bizottság tagjai már világgá is kürtölték a döntést, miszerint a gazdasági problémák miatt kizárt csapatokat visszafogadják, ám hamarosan jött a váratlan fordulat: az ülésteremből még a szavazás előtt kivonult Mircea Sandu szövetségi elnök érvénytelennek nyilvánította a voksolás eredményét, mondván, a testületnek nem áll jogában beleszólni a licencadás kérdéskörébe. Ugyanakkor közölte, annyit változtatnak a szabályokon, hogy a kizárt klubok a jogerős döntést mégis megtámadhatják a lausanne-i Sportdöntőbíróságon.
Nem tudni, Sandu kivel egyeztetett a szavazás alatt a kulisszák mögött. A rettegettnek vélt idegen, az UEFA Bukarestbe kiküldött képviselője még a voksolás előtt közölte, Európa nem kér a problémás klubokból, otthon viszont azt csinálnak velük, amit akarnak. A végrehajtó bizottság tagjai ezzel gyakorlatilag szabad kezet kaptak, ám Mircea Sandu váratlanul megvétózta határozatukat. Így most csupán annyi biztos, hogy semmi sem biztos, de az biztató, hogy a tragikomédia újabb fejezetét már semleges terepen, Lausanne-ban játsszák. Várhatóan az érvényben lévő szabályok szerint.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!