JEGYZET – Csitulni látszik a kontinensnyire dagadt túróbotrány, halkulnak a mindent túllihegő hírtévék: már egyre ritkábban kezdik azzal az országos adást, hogy melyik eldugott faluban lett gyomorrontása annak a csecsemőnek, akit pár hónaposként akkora töltöttkáposzta-adaggal tömött meg tudatlan anyja, ami egy komoly felnőtt emésztőrendszerét is próbára tette volna.
2016. április 03., 19:272016. április 03., 19:27
De ahogy az nálunk régi szokás, eső után kezdenek köpönyeg után kajtatni, és fejvesztve ellenőriznek mindent, ami élelemmel kapcsolatos. Tulajdonképpen nem baj, hogy bepótolják az elmulasztott közegészségügyi éberséget, de közben megfeledkeznek a csatatéren elbukott járulékos áldozatokról, hagyják kimúlni őket, pedig még talán lehetett volna lelket verni beléjük.
A megszállott fertőtlenítés ilyen járulékos áldozatának tűnik a tizenvalahány éve bevezetett iskolai tej-kifli akció. Az évszámra nem emlékszem pontosan, de a 2000–2004-es szocdem regnálás idején jelentették be álságos együttérzéstől remegő hangon a hírt, miszerint tűrhetetlen, hogy olyan gyerekek legyenek, akik éhesen mennek iskolába, és ott sem tudnak enni, mert nincs rá pénzük stb., stb., de a jóságos állam ettől fogva mindennap tejet és kiflit oszt ki nekik. Mindenkinek. Ha szeretik, ha nem, finnyáskodás nincs!
Voltak viszont országos, számítógépes árverések, különböző tej- és pékipari cégek versengtek egymással. Nem vonom kétségbe az alkudozás tisztességét, de az észszerűségét mindenképpen. Első időkben ugyanis a tejet (vagy a kiflit?) Bihar megyébe az ország másik végéből, Galacról szállították. No comment! Ha nem tüntették el sietve az akkori árverés nyomait, ki lehet deríteni, miért.
Tény, hogy hasonló eszementségekről keringtek a hírek, meg olyasmiről, hogy édes tej és puha kifli helyett sós krémsajtot kaptak keksszel, azt pedig saját szememmel láttam, szünetben a folyosón milyen jókat fociztak a kegyelemből kapott élelemmel. Hát ennek vége, vagy legalábbis vége lesz. S mivel választások jönnek, az ígéretek sem maradnak el: meleg étellel kecsegtetik a szülőt és gyereket. Kíváncsi leszek, a választások előtti hetekben milyen menüt találnak ki, és honnan hová fogják sétáltatni – naponta. Az biztos, hogy a közegészségügyi ellenőrzésekről és a gyomorrontásokról úgyis csak megkésve szivárogtatják majd a híreket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!