2009. március 13., 12:202009. március 13., 12:20
A projekt körülbelül annyira bonyolult, mint egy fakocka: ha valaki fölhívja a művész által megadott számot, a következő szöveget hallja: „Halló, itt az Isten. Nem vagyok a közelben, de a sípszó után, kérem, hagyjon üzenetet!”. Van der Dong azzal indokolta az ötletet, hogy az képes hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy megálljanak és elmerengjenek az élettel kapcsolatos kérdéseiken. „Olyan, mintha imádkoznál. A hangüzenet hozzásegít, hogy rendezd a gondolataidat, elmélkedj” – állítja a művész.
Aki a jelek szerint a legkevésbé sem szenved az álszerénység nyavalyájától, hiszen nem kis egó kell ahhoz, hogy valaki a fennvaló nevében üzenetrögzítgessen. Most nem feltétlenül a blaszfémia tényére gondolok – jómagam nem tartozom az istenhívők közé, úgyhogy különösebben nem érzem magam sértve az ötlet miatt –, hanem arra, hogy voltak olyan idők, amikor azokat, akik hirtelen, minden átmenet nélkül istennek nyilvánították magukat, jóindulatú, fehér köpenyes úriemberek egy olyan intézményben szállásolták el, ahol a továbbiakban háboríthatatlanul társaloghattak magukat Buddhának, Allahnak vagy Sívának képzelő kollégáikkal. Sőt, ha szerencséjük volt, még magával Napóleonnal vagy Nagy Sándorral is találkozhattak, mindjárt két-három példányban.
Amúgy meg arra is kíváncsi lennék, tényleg vannak-e olyanok, akik annyira elkeseredettek, hogy képesek komolyan venni ezt a kezdeményezést. A meghitt élményt ugyanis nem biztos, hogy erősíti az a tény, ha a vonal túlsó végén recsegő hang fogadja a jelentkezőt, az meg még kevésbé, ha ne adj’isten a túlterheltség miatt a fennvaló folyamatosan foglaltat jelez.
Azt is érdemes lenne megnézni, milyen arcot vágnának az érintettek, ha a műfaj hirtelen interaktívvá válna. Bizonyára nem akármilyen élmény lenne, ha reggel, ébredés után a telefonjukat bekapcsolva a következő hangüzenet fogadná őket. „Helló, itt az Isten. Láttam, hogy kerestél, de sajnos éppen elfoglalt voltam. De semmi gond, az előjegyzési naptár szerint ma estére már személyesen is elmondhatod a problémádat idefönn.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok