Az Orbán-kormánynak hosszú ideje felróják kül- és belföldön egyaránt, hogy hipersebességgel alkot törvényeket, módosítja az alkotmányt, maximálisan kiaknázva az Országgyűlésben birtokolt kétharmados többségét.
2013. április 29., 09:252013. április 29., 09:25
Ezzel szemben a Victor Ponta vezette bukaresti kabinet és az ugyancsak kétharmados túlsúllyal rendelkező balliberális koalíció egyáltalán nem vádolható azzal, hogy követhetetlen gyorsasággal hozná a rendeleteket, fogadtatná el a jogszabályokat. Ellenkezőleg: a szociáldemokraták és liberálisok olyan óvatosak a kormányzás és a törvényalkotás terén, mintha támogatottságuk ingatag lábakon állna.
Az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló jóvátételi törvényen kívül gyakorlatilag semmilyen nagy horderejű intézkedés nem fűződik Pontáék nevéhez. Ráadásul a restitúciós jogszabályt is a parlamenti vita megkerülésével, felelősségvállalással „nyomták le\" a parlament torkán.
Ennek a totojázásnak több oka is van. Először is egyre nyilvánvalóbb már az USL-en belül is, hogy a különböző politikai érdekek által feszített koalíció legfeljebb a 2014-es államfőválasztásig tart ki, de az sem kizárt, hogy az EP-megmérettetést sem éli túl. Másrészt a koalíció szociáldemokrata társelnöke, Victor Ponta kormányfő annyira megijedt a tavaly nyári, a román jogállamiságot alapjaiban megrendítő intézkedései miatt kapott uniós fejmosástól, hogy azóta minden fontosabb döntés előtt Brüsszelbe szalad egyeztetni.
De nem is ez a fő baj, hanem hogy a régióátszervezés kapcsán ismét ki akarják iktatni a parlament szerepét, az újonnan megrajzolt közigazgatási egységekre pedig a mímelt decentralizáció jegyében átruházzák a felelősséget, a források oroszlánrészét viszont Bukarest továbbra is megtartaná magának. Erre utal a nagy földgáztársaságok menedzsmentjének Medgyesről a fővárosba költöztetésének terve vagy az a kijelentés, hogy a háromlépcsős adózás bevezetése után a települések és a régiók mindhiába fognak pénzt „kéregetni\" a kormánytól.
Nem csoda, ha ilyen feltételek mellett a községek és a városok mellett a majdani régiók vezetői közel sem úgy számolnak majd vissza a decentralizációig, mint a kisiskolások a vakációig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!