2009. január 26., 07:002009. január 26., 07:00
Tény, hogy a telefontársaságokra január 20-ától, az internetszolgáltatókra pedig március 15-étől érvényes adattárolási jogszabály körüli huzavona (nem is beszélve a bizonyos PSD-s politikusokkal kapcsolatos, nemrég kipattant lehallgatási botrányról) újfent okot ad a találgatásokra, vajon a titkosszolgálatok tevékenysége mellett mennyi tényleges intim szféra jut egy átlagpolgárnak? Hogy a hat hónapig immár jogerősen rögzített adataink valóban csak a nemzetbiztonság érdekeit szolgálják, vagy meg van rá az esély, hogy illetéktelen kezekbe jussanak? Mint minden olyan kérdésben, melyre nem tudunk pontos választ adni, vannak szkeptikus és paranoiás magyarázatok egyaránt. Annyi viszont bizonyos, hogy a vitatott jogszabály csak a jéghegy csúcsa. Mindennapjainkban az egyre fejlettebb technikai háttér megkönnyíti az életünket. Ha valaki hirtelen rájön, hogy neki kváziegzisztenciális kérdés, hogy megismerje a polivinilklorid térszerkezetét, esetleg a Dél-Srí Lanka-i kétéltű fajok szaporodási szokásait és evolúciós leágazását, ma már maroktelefonja segítségével is szinte bárhol csatlakozhat az internetre, hogy égető kíváncsiságát kielégítse. És ha a polgárok ilyen modern kütyüket használnak, akkor lehet tippelni hármat, hogy vajon miféle általunk még ismeretlen technikával rendelkezik a „Nagy Testvér”. Nem zárhatjuk ki, hogy, ha teszem azt Amerikában egy titkosügynök június közepén kíváncsi lesz arra, hogyan mondják románul azt, hogy: „A dohányzás káros az ön és környezete egészségére”, akkor a megfelelő műhold segítségével ne találna akár Kolozsváron egy teraszt, ahol az asztalra helyezett cigarettásdobozokról leolvashatná az illető információt.
És az is elképzelhető, hogy az orvostudomány fejlődésével az üldözési mánia lesz a 21. század legnagyobb rákfenéje.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.