2009. április 01., 11:012009. április 01., 11:01
S hogy ne csak az előnyökről beszéljek, a sok közül egyetlen hátrányát megemlíteném. Ez pedig az, hogy a gyors írásra törekvő igyekezetben az emberek hajlamosak megfeledkezni a magyar nyelv szabályairól, többek közt ékezetek nélküli szövegekkel kommunikálnak egymás közt, „úgyis megérti a másik, mit akarok mondani” alapon. Nem minősítem az eljárást, annál is inkább, mert ha nagyon belemélyednék, úgyis az derülne ki, hogy azt a fránya számítógépet meg lehet „tanítani” magyarul írni is, olvasni is. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy néha mennyire groteszk, humoros helyzeteket szül egy-egy közszemlére tett, ékezetek nélkül írt magyar nyelvű üzenet. Mert azok, akik használják például a messengert, tudják, hogy lehet állandó üzenetet hagyni, ami ismerőseink névlistáján a nevünk mellett jelenik meg mindenki szeme láttára. Az én névlistámon például a rokonok, barátok, kollégák mellett számos tinédzserkorú ismerős neve is szerepel, akik többnyire a lányom baráti köréből kerültek oda – és ott maradtak – még azokból az időkből, amikor a lányomnak csak az én azonosítómon keresztül volt szabad kommunikálnia barátaival. Nos, az egyik ilyen listán maradt ifjú hölgy neve mellett a minap igencsak vicces állandó üzenetet olvastam, idézem: „alszom... picim ha leszel csorogj ram addig mig kinyomlak”. Most, hadd ne részletezzük, hogy ugyanezt az üzenetet hányféle módon küldhette volna el a hajadon a barátjának anélkül, hogy bárki olvashatta volna, csak arra térnék ki, mik fordultak meg a fejemben, míg valahogy megértettem: azt várja, a barátja telefoncsengetéssel ébressze. Először is lelki szemeim előtt megelevenedett egy integrált áramkörökön és mikrocsippeken keresztül „csordogáló” ifjú – miért is ne, hiszen a Star Trek és Csillagkapu sorozatok után, akár ez is lehetséges – amint vágyakozva „csorog” ifjú barátnője alvó testére. De azt is láttam, hogy a szerelmes álomban ringó hajadon ahelyett, hogy örülne a cybervilág tekervényes áramkörein át hozzá igyekvő barátjának, nem öleli magához, hanem „kinyomja”, mint egy gennyes pattanást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok