2011. november 04., 11:292011. november 04., 11:29
Mindezt abból következtették ki, hogy Károly herceg már évek óta rendszeresen jár Erdélybe. Sőt egy Románia szépségeit bemutató brit ismeretterjesztő filmben is szerepel, és bevallja, hogy ő tulajdonképpen Vlad Ţepeş egykori havasalföldi fejedelem leszármazottja. Ráadásul az elmúlt hetekben Mihály exkirály is milyen szívhez szóló beszédet mondhatott a bukaresti parlamentben kilencvenedik születésnapja alkalmából. Az persze nem derül ki az eszmefuttatásból, hogy Mihály király népszerűsége és Károly trónra lépése között mi lehet a logikai összefüggés, elvégre Romániának van már saját külön bejáratú uralkodóháza, tehát nem egészen érthető, miért kellene újabb dinasztiát bevállalni.
Hacsak azért nem, mert amúgy a régi uralkodóház is import, az 1880-as években hozták be Németországból az addig nem is létező kis balkáni ország irányítására, és ugyanolyan alapon szeretnék leváltani, ahogy az ember a kissé már lerobbant, túlkoros mercijét is szívesebben lecserélné egy jó állapotban lévő Aston Martinra. Amúgy bizonyára sokan vannak, akik szerint Románia számára a legmegfelelőbb államforma a kifli, de tény, hogy a monarchia sem ördögtől való, sőt. Persze nyugatos progresszív demokratáék ilyenkor föl szoktak hördülni, hogy a legklasszabb és legkorszerűbb államforma a köztársaság, és a maguk világában bizonyára igazuk is van, hiszen hogy jön már egy olyan ócska, maradi monarchia, mint Hollandia, Nagy-Britannia vagy Svédország egy olyan modern és progresszív respublikához, mint Kuba, Fehéroroszország vagy Kína?
Most már csak az a kérdés, hogy a Károly-teória hívei mit is várnak? Az alkotmányos monarchiában az uralkodó amúgy is jobbára csupán kirakatfunkciókat lát el, a hagyomány megtestesítője, ráadásul valahogy nehéz elképzelni, hogy szépségei ellenére Károly annyira menő helynek találná Romániát, hogy lemondjon miatta a Buckingham-palotáról, és Bukarestbe költözzék. Bár egyes mélynemzeti éber román körök ennek is rájöttek a nyitjára: a világot irányító erők el akarják szakítani Erdélyt Romániától, és Károlynak az Erdélyi Fejedelemség irányítását kellene elvállalnia. Ja, ha csak úgy nem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok