2009. április 27., 11:472009. április 27., 11:47
A kongresszust két választás – egy parlamenti és egy európai törvényhozási – között tartották meg, ami egyrészt alkalmat adott arra, hogy összegezzék a tavalyi megmérettetés tanulságait, és a kormányból való kikerülés kudarcát az elmúlt tizenkét év kormányzati sikereinek hangsúlyozására irányuló kommunikációval próbálják feledtetni.
Másrészt lehetőséget biztosított arra, hogy a következő választás előtt az RMDSZ összevonja sorait, és az EMNT-vel kötött megállapodás nyomán a romániai magyarság majdnem teljes egysége egyik megteremtőjeként jelezze a választók felé: továbbra is méltó a bizalmukra. Az időzítés azért is előnyös az RMDSZ számára, mert a parlamenti megmérettetésekkel még nem zárul le a voksolások sora: ősszel államfőválasztás is lesz, így az újraválasztásra törekvő, és a magyarok szavazataira is hagyományosan számító Traian Băsescu államfő sem tehette meg, hogy a kongresszus alkalmából ne forduljon közvetlen üzenettel a magyar közösséghez.
A kampányidőszak pedig kegyelmi időszakká vált: az elnök – mintegy kompromisszumos megoldásként – hitet tett a kulturális autonómiát rögzítő kisebbségi törvény mielőbbi elfogadása mellett. Persze a băsescui kommunikációban a kulturális autonómia a kisebbik roszszat jelenti a területi önrendelkezéssel szemben, amit néhány elejtett megjegyzése szerint alkotmányellenesnek tart, ám ez inkább a nacionalista románok irányába tett gesztusként értelmezhető, amivel azt kívánta kompenzálni, hogy a rendszerváltás után ő az első nagy befolyású román állami tisztségviselő, aki legalább részben legitimálta a magyar közösség autonómiatörekvéseit.
Bár egy kampányban tett kijelentésnek nálunk rendszerint kisebb az értéke, Băsescu nyilatkozata most nyilvánosan tett ígéretként is értelmezhető, amelyet a továbbiakban az RMDSZ-nek lépten-nyomon számon kell kérnie rajta és a befolyása alatt álló kormányon. Ugyanúgy, ahogy a magyar választóknak is számon kell kérniük az RMDSZ-en az autonómianyilatkozatban megfogalmazott vállalásokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok