JEGYZET – Gejzírként tört a felszínre és forrósította fel a közhangulatot a szocdemek átverési kísérlete: se szó, se beszéd elnökük amerikai hajbókolása közben észrevétlenül akarták volna lenyomni az emberek torkán a jó előre kitervelt közkegyelmi kormányrendeletet.
2017. január 28., 10:282017. január 28., 10:28
Az államelnöknek egyelőre sikerült megakadályoznia, majd vasárnap ezrek vonultak utcára a mismásolás ellehetetlenítéséért. Közben hazaérkezett az énképét illetően erősen gyengén látó pártelnök, és patetikusan, a közösségi hálón tette közzé véleményét: egy bimbózó államcsíny kellős közepébe csöppent, márpedig ezt ő nem engedheti meg.
Ezzel a kijelentésével kezd érdekessé válni a hír, ugyanis senkinek nem jutott eszébe tőle bármit is kérni, arról nem beszélve, hogy alapvető politológiai ismerethiányról is tanúságot tett, összekeverve a szezont a fazonnal. Ha nem lett volna annyira elfoglalva az új amerikai elnökhöz való dörgölőzés nyélbe ütésével, talán nemcsak hallotta, de még tévéfelvételen láthatta is volna az állítólag több milliós tömeg tüntetését az épp beiktatott elnök ellen. Elsősorban a nők és az újabban bevándorlók emberi jogaiért tüntettek, de az égvilágon senki nem vonta kétségbe, hogy ehhez állampolgári joguk van.
Minden demokratikus államban – csakhogy Teleorman country nem a demokrácia fellegvára, és országos hírűvé avanzsált szülötte sem a demokrácia bajnoka: csakis olyan tetteket képes elfogadni, amire előzőleg saját fejével rábólintott. Ha pedig ilyesmi nem történt, akkor azonnal farkast kiált. Annál is inkább, mert felette is ott lóg a jogerős ítélet, amiről sejti, hogy könnyen válhat letöltendővé. Ezért a rengeteg mellébeszélés a túlterhelt börtönökről, és nyílt beszéd helyett ezért üzenget a frászbukon.
Mint a nem is olyan régen még párttársa, aki kézen-közön, mint szürke szamár a ködben elillant a rendőri kíséret elől, és nyoma veszett. Az első napokban a cinkosai megpróbáltak az érzékeny lelkű híveikre azzal hatni, hogy felvetették, talán már nem is él. Csakhogy elkezdte a videoüzeneteit küldözgetni a saját külön bejáratú tévéadójához, és folyamatosan sarat fröcskölni azokra, akik talán megpróbálnak valamit tenni a lassan gyilkossá váló korrupció ellen. A belföldi hírszerzés operatív vezetője le is lépett a közélet színpadáról a ráöntött szenny miatt, azzal búcsúzva, hogy ha majd ő nyitja ki a száját… Erre még nem került sor, a közvetlenül nem érintett mezei lakosság pedig csak nézi, mennyire tele van ezeknek a rejtőzködő bajnokoknak az igazsága undorító szépséghibákkal.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!