A romániai magyar közösség egyre közelebb kerül ahhoz, hogy veszélybe sodródjon az európai parlamenti képviselete.
2013. november 24., 20:462013. november 24., 20:46
Az RMDSZ elnöke az SZKT szombati marosvásárhelyi ülésén arról beszélt, hogy a szövetségnek egyedül kell elindulnia a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon, és zsarolással vádolta meg azon magyar pártokat, amelyek összmagyar koalíciót javasoltak az EP-megmérettetés előtt.
Pedig – már amennyiben fontosnak tekintjük azt, hogy a romániai magyar közösségnek legyen saját képviselete az uniós törvényhozásban – valamilyen jellegű összefogás szükséges lenne ahhoz, hogy egyik félnek se kelljen a választások napján a körmét rágva várnia az eredményhirdetést.
Az EP-jelenlét – bár az európai törvényhozás távol van, és az átlagember számára gyakran elvontnak tűnő kérdésekkel foglalkozik – lehetőséget biztosít arra, hogy a romániai magyarok közvetlenül is jelezzék a külföldi nyilvánosság előtt: léteznek, sőt öntudatos, politikailag aktív közösséget alkotnak, amely az európai színtéren is azért küzd, hogy azonos jogokat élvezhessen a többséggel. Ha tehát megszűnik, vagy ha csökken, a magyar közösség fontos eszközt veszít el a jogkövetelések teljesítéséért folytatott küzdelemben.
A koalíciós ajánlatot Kelemen Hunor RMDSZ-elnök úgy értelmezte, hogy azáltal az RMDSZ feladná saját identitását. Ez meglehetősen furcsa kijelentés attól a pártvezértől, aki ugyanakkor azzal dicsekszik, hogy pártja támogatottsága 89 százalékos. Hiszen ilyen támogatottság esetén kissé abszurdnak hat attól tartani, hogy a 11 százalékos pártok a maguk képére formálják majd a „nagy testvért.”
Másrészt ha elfogadjuk, hogy a cél a magyar képviselet megőrzése és a három EP-képviselő megtartása, akkor elvileg nem a politikai pártok identitásproblémáit kellene prioritásnak tekinteni. Nem az a fontos, hogy RMDSZ-es, EMNP-s vagy MPP-s EP-honatyák legyenek ott Brüsszelben és Strasbourgban, hanem az, hogy elsősorban magyarok legyenek, és pártszínektől függetlenül, a lehető legszélesebb körű támogatással az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösség érdekeit képviseljék. Ez viszont akkor tűnik a legbiztosabban megvalósíthatónak, ha a romániai magyar pártok nem az egymás elleni harcot tekintik elsődleges fontosságúnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!