2009. július 17., 12:392009. július 17., 12:39
Tusványos horderejét jelzi, hogy a jelek szerint fennállása óta először a hivatalban lévő román államfő is ellátogat a helyszínre: szombatra, Orbán Viktor és Tőkés László társaságában oda várják Traian Băsescut is. Az esemény jelentőségét az sem csorbítja, hogy az államfő újraválasztásáért küzdve maratoni kampányba kezdett, amelynek keretében minden, jelentősebb tömeget megmozgató rendezvényen részt vesz a falunapoktól a fesztiválokig.
A Tusványos ugyanis eddig jórészt csupán nem hivatalos szinten adott otthont a román–magyar párbeszédnek, a bukaresti politikum – tisztelet a kevés kivételnek - zömmel távollétével tüntetett. Ha Traian Băsescu valóban ott lesz, az azt jelenti, hogy a hivatalos román vezetés is legitimálja a két nemzet közeledését előmozdítani hivatott rendezvényt.
Hogy ennek közvetlen pozitív hozadéka is lesz-e, azt még nem tudni – kezdetnek azonban mindenképpen jó. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szabadegyetem a román–magyar párbeszéd mellett a magyar-magyar dialógus számára is keretet jelent. Tusványost konzervatív, jobboldali irányultságú rendezvényként tartják számon. Ami viszont itt nem azt jelenti, hogy az egy négyzetméterre eső Árpád-sávok, nemezsüvegek és tarsolylemezek száma sokszorosan meghaladja az átlagot, hanem azt, hogy jórészt ezen politikai oldal erdélyi és magyarországi képviselői, gondolkodói, támogatói osztják meg gondolataikat a hallgatósággal.
Nem utálják azonban ki az ellenoldal képviselőt sem, Tusványos fórumot biztosít arra, hogy – ha elvállalják a szereplést – az RMDSZ és ellenzéke egy asztalhoz üljön, és megpróbáljon megoldásokat találni arra, hogyan zárhat össze a romániai magyar közösség az őt érő támadásokkal szemben, milyen legyen a közös jövőkép. És ez egy húszévestől azért nem kis teljesítmény.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.