JEGYZET – A szokásos kéretlenséggel tolakodott be a postaládámba egy reklámhirdetés: csak most, csak nekem, csak egyetlen napig olyan potom áron kapható a legújabb fejlesztésű okoskaróra, hogy kihagyni a legnagyobb butaság volna.
2016. október 11., 19:262016. október 11., 19:26
Oké, vállalom a butaságom: nemcsak hogy kihagytam, de a hirdetett potom áron való mélázás nélkül ki is töröltem a küldeményt. Hogyne, már csak ez hiányzik, hogy a karóra is okosabb legyen, és kényére-kedvére irányítsa az életemet!
Egy ideje kering a frászbukon az Einsteinnek tulajdonított, azokra az időkre vonatkozó gondolat, amikor a technikai eszközök rabigába hajtanak majd mindnyájunkat. Nem kételkedem a világ előrehaladását régóta meghatározó relativitást végre fehéren-feketén megfogalmazó tudós jövőbe látó képességében, emellett viszont nagymértékben irigylem is a zseniális Albertet. Merthogy nem kellett megérnie azt, hogy a maga pucér valóságában teljesül be a víziója. Ennyire hamar és ennyire hódító dominanciával! Mert ha nem csalódom, a ki tudja hányadik generációs okostelefonok számára már tulajdonképpen semmi sem lehetetlen. Az pedig, amilyen mértékben szervesen beépült a gyerekek életébe, nagyon gyorsan nagyfokú elbutuláshoz vezethet majd. Vagy mondjak inkább restséget a gondolkodásra, netán épp gondolkodáshiányt?
Nincs szándékomban senkit sértegetni, de már évekkel ezelőtt észrevettem, hogy félév végén, a kőkemény reál szakos osztályokban a telefonjukon babrálgatták a három-négy feleleti jegy összeadását, majd az osztást és a dolgozat jegyével közösen a végső átlag, a féléves érdemjegy kiszámítását. Többször szóvá tettem, hogy én, az ámolygó irodalmár fejben kiszámolom egy naplóoldal három tanulójának a jegyét addig, amíg ők a telón piszmognak. És persze megkérdeztem, miért nem számolnak fejben is, ők, a híres matek-infósok?! Kikérték maguknak, miért várom el, hogy fárasszák az agyukat, amikor csak be kell ütni, és kész az eredmény.
Nem akarnék versenybe szállni Einstein jövőlátásával, de megkockáztatok én is egy félelmetes víziót: nemsokára odajutunk, hogy ha a világ felé épp nyitó gyerkőc megkérdi valamelyik szülőjét, hány nap van egy héten, a gyors válasz elmarad. Ők már ugyanis az „okos” eszközök nemzedéke, s ha nincs egy régimódi nagyszülő a közelben, akkor kénytelenek lesznek kisimogatni nem is a telefon, hanem esetleg az okoskaróra lapján a választ. Vagy talán akkor már a távhalló toalettpapír a mosdóból azonnal bekiabálja majd a bűvös hetest?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!