Ha minden igaz, akkor három erdélyi – Hargita, Kovászna és Maros - , valamint három partiumi – Bihar, Szatmár és Szilágy - megye lakóit meg akarják népszavaztatni arról, milyen más megyékkel lennének szívsebben együtt egy fejlesztési régióban.
2013. október 03., 22:172013. október 03., 22:17
A kezdeményezés apropója az, hogy a bukaresti kormány fejébe vette: módosítja az ország közigazgatási felosztását, oly módon, hogy a jelenlegi megyéket különböző régiókban vonja össze. Mivel nem biztos, hogy a román irányítású hatóságok hajlandóak lesznek kiírni a referendumokat – lévén, hogy az RMDSZ kezdeményezte őket - , az alábbiakban vázolnám, hogy nagyváradi lakosként milyen megyékkel látnám szívesen egy régióban Bihart.
Sajnos Győr-Moson-Sopron, az angol Kent vagy Essex, illetve Franciaországból a Nizza székhelyű Alpes-Maritimes nem játszanak, mivel eléggé fantáziátlanul csak az ország közigazgatási határain belül engednek válogatni, pedig eléggé előkelő helyen lennének a preferencialistán. Ugyanezen okból nem jöhet szóba a nagybetűs Megye sem, ahol A gyűrűk ura című klasszikus szerint a hobbitok élnek, pedig néha kimondottan jól jönne, ha az ember baráti körébe olyan figurák tartoznának, mint Gandalf, a varázsló. Ezért maradnak az országon belüli megyék.
Legyen akkor Konstanca, mert kimondottan szeretem a tengert. Mondjuk, az Adriát sokkal jobban, mint a Fekete-tengert, de mivel Fiume ugyanúgy nem lehet opció, mint a festői Nizza és környéke, akkor legyen a román tengerpart. Aranyló homok, langyos tenger, gazellatestű, bikinis lányok, és a nagyváradihoz hasonlóan pezsgő éjszakai élet. A Jóisten is arra teremtette, hogy egy régióban legyünk.
Aztán ott van Prahova megye. Igaz, hogy hegyek meg hegyvidéki üdülők Biharban is vannak, de festői hegyvidékből sohasem elég, ráadásul itt készülnek az ország legjobb vörösborai. Ide vele!
De jöhet Hargita megye is. Már csak azért is, mert ebben az esetben az etnikai arány a mi javunkra billenne, meg aztán az asszony is onnan származik, és így közigazgatásilag is szentesítve lenne a frigy.
Persze most bizonyára sokan felkapták a fejüket, mondván: ez abszurd felsorolás, aminek semmilyen reális alapja sincs. Ez így is van. De azért nem sokkal abszurdabb, mint a Bukarest által ránk kényszeríteni akart frigy, amelyben azzal a Beszterce-Naszóddal vagy Kolozzsal kellene egy régiót alkotni, amelyekhez nem fűz sokkal több történelmi és kulturális szál, mint Prahovához vagy Konstancához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!