VEZÉRCIKK – Rengeteg olyan társadalmi problémára rávilágít a bukaresti szórakozóhelyen bekövetkezett tömegszerencsétlenség, amelyre az ezt megelőző „békeidőben” nem találtuk, vagy csupán kerülgettük a választ.
2015. november 02., 22:112015. november 02., 22:11
Eddig például abban a hitben ringattuk magunkat, hogy a hatóságok „elnéző” mulasztása, a korrupció „csupán” jogtalanul szerzett hasznot hoz egyesek számára, és megrövidíti az állami költségvetést, fékezi a gazdaság fejlődését.
Holott a halálklubként emlegetett fővárosi létesítményben történt szörnyűség is bizonyítja, hogy bizony emberi életekbe kerülhet, amikor a tulajdonosoknak a profit, és nem a vendégek biztonsága lebeg a szemük előtt, és ha az illetékes hatóságok – élen a kerületi polgármesteri hivatallal, a katasztrófavédelmi felügyelőséggel és a munkaügyi hivatallal – helyszíni ellenőrzés helyett beérik a cégvezetők saját felelősségre kiállított nyilatkozatával.
Az eddig 31 halálos áldozatot és közel kétszáz súlyos sérültet követelő tragédia arra is tisztán rávilágított, mennyire nem képes valódi prioritásokat felállítani a romániai társadalom. Miközben a mindenkori politikum és a döntéshozók az elmúlt huszonöt évben mostohagyerekként kezelték az egészségügyet – amelyre a GDP mindössze 4 százaléka jut –, hátborzongató még csak belegondolni is, hogy mi történne, ha egy a hétvégihez hasonló tömegszerencsétlenség nem az aránylag jól felszerelt kórházakkal ellátott Bukarestben, hanem egy vidéki városban történik.
Sokatmondó Klaus Johannis államfő nemrégi kijelentése, miszerint a védelmi minisztérium jövő évi költségvetésének kialakítása lesz a parlamenti pártok hazafiasságának fokmérője. Az elnöki megállapítás olvasata, hogy egyrészt az az igazi hazafi, aki a hadsereg előmenetelét tekinti elsődlegesnek, másrészt pedig, hogy ebben az országban csakis a jobbára külföldi missziókban bevetett katonákból válhatnak hősök.
Hogy mennyire téves ez a felfogás, azt a rockkoncerten történt tűzvész áldozatainak életéért emberfölötti erővel küzdő orvosok, ápolók erőfeszítése, a barátjuk, társuk megmentéséért életükkel fizető fiatalok áldozatvállalása, a megsegítésükre siető ezrek szolidaritása bizonyítja. Merthogy civilben is lehet valaki hazafi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!