Egy „jól időzített” közvélemény-kutatás újfent arra világít rá, hogy a nehézkes demokratikus átrendeződés, a modern 21. század csalóka eufóriája nem hozott lényegi áttörést abban, ahogy a románság viszonyul a romániai magyarokhoz.
2013. október 01., 19:002013. október 01., 19:00
A bukaresti Adevărul napilap vezetői úgy érezték, a szeptemberi bukaresti román–magyar labdarúgó-mérkőzés által felkorbácsolt indulatok „levezetéseként” érdemes felmérni az ország polgárainak véleményét, hogyan is viszonyul a többség a Romániában élő kisebbségekhez.
A körítés ismeretében kissé megkönnyebbülve lehet tudomásul venni, hogy a megkérdezettek csupán alig több mint 29 százaléka tartja rossznak és nagyon rossznak a két etnikum közötti kapcsolatot, ráadásul ugyanennyien jónak mondják a viszonyt, 37 százalék pedig semleges választ adott. Az sem rémisztő, hogy a nyilatkozóknak csupán 27 százaléka lát történelmi gyökereket a közelmúltban kirobbant konfliktusokban – 43 százalékuk politikai kampánycélokkal, csaknem egyötödük pedig a média túlkapásaival magyarázza a hangulatkeltést, igen érett hozzáállást mutatva.
Akkor azonban, amikor a többi romániai kisebbség is bekerül a képbe, az eredmény hervasztó: a románok velünk értették és értik meg magukat a legrosszabbul. A legnagyobb barátok azok a szerbek, akik immár kevesebb mint 20 ezren élnek Romániában, hazájukban pedig nem olyan rég még a lehető legborzasztóbb módon kezelték a kisebbségek ügyét (nem lehet elfelejteni, hogy a román közhangulat például az 1999-es NATO-bombázáskor is mellettük állt).
A múltbéli ellentétek tagadhatatlanok, folyamatos átmentésük a jelenbe azonban sehova sem vezet. Hiába a Románia által bekebelezett épített, kulturális és szellemi gazdagságunk, hiába az azóta eltelt szűk egy évszázad, még mindig túl kevesen látnak jó szomszédot bennünk. Az RMDSZ 15 éves kormányzása is csak a kirakatban mutatott jól (mint a megannyi kisebbségpárti, de be nem tartott törvénycikkely): a felsőbbrendűséggel kábított fejekben ez sem hozott változást.
Ha az idő sem segít, a jövőben jóval bátrabban követelhetjük jussunkat, mert igazán sokat úgysem veszíthetünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!