JEGYZET – Kellemetlen, hogy mifelénk lassan már alig marad olyan szelete az életnek, amit ne borítana sumákság, sunnyogás – hogy újítsak egy kicsit, ne csak mindig hazugságot és korrupciót emlegessek: még a túró sem olyan igazi már!
2016. március 22., 20:022016. március 22., 20:02
Pedig ezt nem is lehet a mindenhová beférkőző karvalytőkére kenni, mert a túró az ősrégi románikum, vagy mi a túró! De nem, ebbe is bele kell kavarni az érdekek összefonódását, az ismeretségi láncot, szóval épp azt, amit a sumákolással el akartam volna kerülni.
Az affér abból a déli megyéből indult, ahol a túrónál kevésbé ártatlan energetikai kavarásokba a nem is olyan régen levitézlett szocdem miniszterelnök is nyakig belekeveredett a több területen is bátor hályogkovácsként, miniszterként ügyködő haverjával egyetemben. A túró ártatlan kis ibolya a hőerőművekhez képest, kár az a halk szavú fiatal kis miniszter, aki viszont megelégedett ennek a mioritikus terméknek a pasztorálásával. Akik pedig a csecsemők emésztőszervi bajai kapcsán foglalkoztak ezzel a hazai termelőegységgel, felfedezték, hogy az említett szakminiszter elég komolyan röpítette világgá a túrókészítők hírét.
A sajnálatos hármas gyermekhalál után nyilvánosságra is hozták a cégnevet, majd a volt miniszteri pártfogolt tulaj hamarosan óvodáshoz illő szipogások közepette panaszolta fel a nemzeti mumus, a sajtó újabb gaztettét, hogy lejáratják az ő patyolattiszta vállalkozását. Gyorsan vissza is vonták a vádat, de valakik csak nem hagyták annyiban, mivel a legalapvetőbb logikának mond ellent az, hogy ha egyetlen gócból indul ki, és ott, helyben makacsul ismétlődik, akkor nem lehet országos járványt híresztelni.
Ki is derült hamar, hogy a cég több dolgozója bacilushordozó, amikor pedig külföldön is bajt okozott a hónál is tisztábbnak tűnő túró, nem lehetett tovább titokban dugdosni a bizonyító leleteket egyik minisztériumi fiókból a másikba. Hol a túró, itt a túró! És most már nem használt a kesergés, a sajtó megvádolása, sőt a korábbi pártfogóknak is hirtelen egészen más dolguk akadt, aminek az elvégzéséhez – a bajbakerültnek hátat fordítva –, nagy ügybuzgalommal neki is láttak. S hogy a sok megszeplősített túróval mi lesz?! Ki tudja! Lehet, félretették, hogyha majd egyszer valaki túrót keres, előkaphassák nagy boldogan, megmutatva, hol is van az igazi túró!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!