2011. április 07., 10:052011. április 07., 10:05
Vagyis pontosan mire költötték el a pártok a rendelkezésükre bocsátott közpénzeket, adományokat. Miközben a tengerentúl ez az elszámoltatási gyakorlat már akkor is így működött, és a világ legtermészetesebb dolga volt, nálunk a politikai szervezetek ma is azt szeretnék, ha mindez hétpecsétes titok maradna.
A magyar és a román állam által nyújtott költségvetési támogatások fölött egyes-egyedül diszponáló RMDSZ úgy viselkedik, mintha a rossz emlékű kommunista párt lenne, amely senkinek sem tartozott elszámolással, neki azonban hatalmában állt mindent és mindenkit elszámoltatni. A Tőkés László vezette nemzeti tanács által kezdeményezett, a közpénzek útját, elköltését firtató próbálkozást a szövetség vezetői most ugyanolyan arrogáns stílusban próbálják lesöpörni az asztalról, mint annó a Krónika ankétját, amely éveken keresztül igyekezett utánajárni: miként és mire költötte az RMDSZ az erdélyi magyar közösség kulturális, művelődési életét finanszírozni, identitásmegőrzését szolgálni hivatott román állami pénzeket. Ezekkel ugyanis az alakulat soha nem számolt el azok előtt, akiknek tulajdonképpen köszönheti ezt a több millió euróra rúgó támogatást: az erdélyi magyarok előtt.
Csak azután hozta nyilvánosságra ezeknek a közpénzeknek a sorsát, hogy lapunk megbogarászta például a Communitas Alapítvány számvetését – de akkor is csak a finanszírozás pályázati úton kiosztott egyharmadáról volt hajlandó referálni, az azóta is ismeretlen úton, csupán sejthető célokra szétosztott pénzek sorsa homályba vész. Miközben a magyarországi támogatási összegek kapcsán évekre visszamenőleg közzétették, ki részesült a határon túl – és ki nem – az adófizetők pénzéből, az RMDSZ nem gondolhatja komolyan, hogy továbbra is elkerülheti az arra történő válaszadást, tételesen mire fordította azt a pénzt, amit választói, a romániai magyar kisebbség nevében, azok adójából vett fel. Eközben persze számon lehet kérni a rivális politikai alakulat működésére fordított pénzek forrását is, csakhogy nem szabad elfelejteni: a döglött macska áthajításával az RMDSZ még nem lesz szalonképesebb a közélet szemében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!