Ha települési önkormányzat vagyunk valamely jelentősebb városban, akkor időről időre fölmerül az igény arra, hogy népszerűségünket, amelyet a folyamatosan növelt helyi adók és illetékek, valamint a hozzánk közel álló üzletemberek számára kedvező, de a városképet rontó és a polgárok érdekeit sértő projektek erőltetése megtépázott, megpróbáljuk valamelyest helyreállítani.
2013. augusztus 08., 19:072013. augusztus 08., 19:07
Erre több lehetőség is van, például szigorúan korrupciómentes ügyletek lebonyolítása révén, ez azonban kevéssé kifizetődő, és a hozzánk közel álló üzleti körök is megharagszanak. Marad tehát a klasszikus megoldás, amit ezelőtt mintegy kétezer évvel Rómában a frappáns „Kenyeret és cirkuszt a népnek!\" jelmondatban foglaltak össze. Mivel azonban nyár van, és kánikula, szerencsésebb folyékony kenyérben gondolkodni – szervezzünk hát sörfesztivált. Ehhez azonban néhány alapvető szabályt nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
A sörfesztiválra meghirdetett rendezvényre véletlenül se hívjunk több sörgyárat, mert a bőséges választék csak összezavarná a polgárokat. Elégedjünk meg csupán egyetlen gyártóval – a kiválasztási kritériumok legfontosabbika természetesen az legyen, hogy melyik hajlandó a legtöbbet fizetni - , amely még így is elhozza öt-hat saját márkáját. Igaz ugyan, hogy mind alsó középkategóriás termék, amelyeket ízre és állagra amúgy lehetetlen megkülönböztetni egymástól, de hát jó az az egyszeri polgárnak.
Olyasmi meg se forduljon a fejünkben, hogy esetleg érdekesebb, kézműves söröket gyártó sörfőzdéket is meghívjunk. Az meg végképp eszünkbe se jusson, hogy esetleg a sörkultúrát is népszerűsíthetjük, azáltal, hogy a sörfajták közötti különbségeket kóstolóval egybekötött előadásokon mutatjuk be. Elvégre a polgároknak pont elég annyi kultúra, amennyit a meghívott nevenincs zenekarok – ha valamely erdélyi vagy partiumi város román önkormányzata vagyunk, akkor a magyarok kulturális horizontjának tágítása végett kizárólag román együttesek – nyenyerészése biztosít a számukra.
Hívjunk ellenben minél több, a sörkultúrához semmilyen formában nem kapcsolódó vásári vurstlit és lacikonyhát, valamint bóvliárust, és ötpercenként mondassuk be, hogy mindez nekünk, az önkormányzatnak köszönhető. Ha pedig mindez összejött, akkor veregessük meg a saját vállunkat, hiszen ismét csak hozzájárultunk a polgárok jólétéhez és szellemi épüléséhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!