VEZÉRCIKK – Anti korántsem volt jó tanuló, bukdácsolt a székelyföldi iskolában, szinte sohasem kapott jó jegyet. Ma hajóskapitány Amerikában, hófehér luxus-óceánjárón irányít világ körüli utazásokat, mondani sem kell, hogy van mit aprítania a tejbe, sőt: boldog is.
2016. szeptember 06., 19:282016. szeptember 06., 19:28
Zsombinak a fején törte szét a műanyag vonalzót nem egy oktatója, mert nemcsak rendszeresen tört borsot társai és tanárai orra alá, de semmilyen tantárgyból nem tanult. Ma egy jónevű cég vezetője, saját lovardája, harmonikus családi élete, sok gyereke van. Közhelyszámba megy, hogy szinte minden felnőttnek akad olyan volt osztálytársa, aki az iskolában nem teljesített jól, a nagybetűs életben viszont prímán boldogult, és fordítva: olyan is, akinek mindenből színtízese volt, később azonban korántsem váltotta be tanárai és szülei hozzá fűzött reményeit.
Szeptember közepén a szülők megvásárolják a nem olcsó tanszereket, hogy készen álljon az iskolatáska, viszont a valódi felkészítés független a tanévtől, hiszen tulajdonképpen nap mint nap azt a szellemi-lelki-érzelmi csomagot állítják össze, amivel a diák nekivág az iskolai kalandoknak és az iskola falain kívüli utaknak. És természetesen nem mindegy, hogy mit tartalmaz az otthonról hozott jelképes tarisznya. Bár a rendszer azt várja a diákoktól, hogy tanuljanak minél többet, legyenek kitűnőek lehetőleg mindenből, biztosan akadnak szülők, akik madártávlatból látják és láttatják gyerekeikkel az iskolai elvárásokat. Ők pontosan tudják az elvárásoknak való megfelelésről: nem föltétlenül záloga a későbbi boldogulásnak. És vannak szülők, akik sejtik, ha gyengébben teljesítő csemetéjük kudarcot is vall az iskolában, az nem válik szükségszerűen kárára, hiszen a későbbiekben sem esik kétségbe, ha nem teljesül minden vágya.
Hozzáértők szerint a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában topmenedzseri képzést kapott, hanem abból, aki felhőtlenül lehetett gyerek, sokat játszott, rohangált szabadon. A jelképes tarisznyában az is benne lehet, hogy a szülő ennek megfelelően gondolkozik, és az iskolai elvárásokon túl nem követel még többet (például nem járatja plusz zene-, sport-, idegennyelv- és balettórára a csemetéjét). És ha a szülő ráadásul arra az álláspontra helyezkedik, hogy megvédi a gyereket a külvilággal szemben, akkor is, ha nem ért vele egyet, a gyerek pedig tudja, hogy ott áll mellette lélekben a szülő, akkor már nagyjából meg is telik az a jelképes tarisznya. Így nemcsak a tanévnek vág neki lelkiekben felvértezve a gyerek, de bármelyik óceánon magabiztosan szelheti a vizet az a hajó, amelynek ő lesz a kapitánya.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!