2009. december 15., 09:462009. december 15., 09:46
Egyrészt tény, hogy Katalónia irigylésre méltó helyzetben van, hiszen az 1978-as alkotmány értelmében széles körű önrendelkezést élvez, ugyanakkor az is tény, hogy egy olyan, mintegy ötmilliós nemzetről van szó, amely a magas szintű autonómia ellenére sem rendelkezik saját állammal.
Márpedig a független Szlovénia, Horvátország és Szlovákia megalakulását követően kevesebb mint húsz, a koszovói függetlenség kikiáltása után pedig alig két évvel nehéz szilárdan álló érvet találni arra, miért ne illetné meg a katalánokat az a jog, hogy önálló nemzetként önálló országban éljenek. (Nem véletlen, hogy épp ezért Madrid még ma sem hajlandó elismerni Koszovó függetlenségét).
A mostani népszavazás még csak „játszadozott” a teljes függetlenség gondolatával – de ennek a játéknak komoly a tétje. A szervezők ezzel kívánják ráébreszteni Madridot, hogy a ’78-as keretek szűknek bizonyulnak: azért cserében, hogy Katalónia ne törjön a teljes függetlenségre, szükséges a katalán nemzet elismerése és a decentralizáció fokozása, akár egészen addig a szintig is, hogy a katalán területek immár ne az egységes spanyol állam részeként, hanem Spanyolországgal konföderációt alkotva működjenek tovább.
Persze számunkra nem a mostani, függetlenségről szóló népszavazás szolgálhat mintául, hanem az, ahogy a katalánok a 19. és a 20. század során példás nemzeti összefogással, a gazdag polgárság, az értelmiség és az egyszerű polgárok együttműködésével fenntartották és fejlesztették a katalán kultúrát, majd szintén egységes fellépéssel kikényszerítették a történelmi jogra épülő autonómiát.
A katalán példa jelzi: az önrendelkezést elidegeníthetetlen jogának tekintő, annak közös cél mivoltát egységesen elfogadó és érte következetesen küzdő közösség kitartó politikai erőfeszítése képes legyőzni az egységes nemzetállam utópisztikus mítoszát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.