Lassan már csak legyintünk a hírre, miszerint egyik-másik hazai elöljárónk az antikorrupciós ügyészség érdeklődésének fókuszába kerül.
2013. június 18., 22:022013. június 18., 22:02
Pedig nincs ez jól így. Az sem lenne persze jól – és nyilván, igaztalan lenne –, ha minden adódó alkalommal ott csapkodnánk az asztalt, miszerint mindegyik gazember, csak idő kérdése, mikor buknak le. A fásultság azonban legalább annyira vakvágány lenne, hiszen az esetek többségében mégiscsak van némi alapja a vizsgálódásnak. Akkor viszont nemigen mehetünk el szó nélkül a törvénytelenségek mellett, hiszen a lopás, csalás, sikkasztásnak nemcsak pénzbeli, de erkölcsi vonzata is bőven van.
Cătălin Cherecheş nagybányai polgármester csúszópénzes „elcsúszása\" átlagos esetnek tűnik, a korrupciós jelenségek közép-európai dimenziója mégis bizonyos párhuzamok keresésére indít. A cseh korrupciós botrány ugyanis például azt jelzi, hogy nemcsak úgynevezett balkáni, de a volt szocialista tábor országait szinte kivétel nélkül jellemző folyamatok közepette élünk – immár több mint húsz évvel a térségben végbement rendszerváltoztatások után. A korrupció, a rendszert működtető kommunista múlt öröksége jó két évtized múltán is jelentős mértékben meghatározza az életünket.
És ez nem bal- vagy jobboldal, konzervatív vagy szocialista ideológiai identitás kérdése, a könynyen jött pénz pártállástól függetlenül szédít, amerre felbukkan. A korántsem mindenütt megtisztuló politikai rendszer és közélet változatlanul a korrupció melegágya, a privatizációs folyamatok pedig újabb hínárként fonódnak a döntéshozók lábára. És egy idő után valószínűleg már nemcsak személyes elhatározás kérdése, hogy lerúgja-e valaki magáról a lehúzó karokat, vagy mindent feladva süllyed az elkerülhetetlenségével hívogató mélységbe.
A korrupciós botrányba belebukott Petr Necas cseh kormányfő a jelek szerint képtelen volt ellenállni Jana Nagyová kabinetfőnök szirénhangjának. Emberi gyengeség, mondhatnánk, minden bukott ember mögött keresd a nőt, parafrazálhatnánk. Pedig csak egy beteg világ némi átalakuláson átment „vírustörzsével\" vagyunk kénytelenek hadakozni. Talán vég nélkül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!