2009. augusztus 12., 10:302009. augusztus 12., 10:30
Egyelőre csak egy ellenőrzővel meg születési bizonyítvánnyal rendelkezik, egyik után sem ő kellett járjon, tehát ez számításba sem jön. Majd betölti a 14 évet, személyi igazolványt kell csináltatnia. Ezt sehogy sem kerülheti ki, büntetés jár érte. Pár sorban állás, komoly pofa a fotózáshoz, s pár papír kell, nem probléma. Kap egy műanyag és egy kartonlapot, hogy legyen mire vigyázzon. Felvételi kilencedikbe, érettségi, majd iratkozás egyetemre. Itt kezdődnek a problémák.
Kell eredeti, másolat, hitelesített, aláírt, kitöltött, lefotózott, kifizetett, lepecsételt, s mindez egy dossziéba (ami nem lehet sínes, mert az berozsdázik). S ha eme csomag leadásának helye történetesen háromszáz kilométerre van az otthonodtól, ajánlatos mindent magadhoz venni idejében. A hivatal hatalma nem engedheti meg magának, hogy utólag felküldd. Sőt, magas pozícióban kell legyél, hogy elfogadják faxon átküldve.
Majd befejeznéd az egyetemet, előtte ugyanilyen batyut kell előkészítened, nyelvvizsgával fűszerezve, hogy az utolsó percben rájöjj: nem akkor végzed el az egyetemet, ha kiemelkedő tanulmányi eredményeket értél el, nem is akkor, ha nagyon fiatalon már fontos publikációkat jelentettél meg, hanem akkor, ha egyik tanár sem felejtette el beírni vagy aláírni a jegyedet.
Egyszóval nemcsak akkor végzed el az egyetemet, ha jól tanultál, hanem ha megvan a tanáraid mobilszáma, s lehetőleg emlékszel, hányast kaptál első év első félévének opcionális tantárgyából, vagy tudod, melyik füzetbe jegyezte fel a tanárod, hogy átmentél.
Végül elhelyezkedsz valahol, és nem az új munkától pislogsz értetlenül, hanem az újabb papírok, munkakönyv, másolat, bankkártya s számigálások: nettó, bruttó, százalék, biztosítás, nyugdíjalap, csupa olyan szó, amit legszívesebben törölnél a szótáradból. S mikor már azt hiszed, nem kell tovább bajlódnod, az egész életed papírokban van, akkor kitör a pánik: lejár az érvényesség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok