2009. március 03., 10:352009. március 03., 10:35
Rendjén van-e ez így? – teheti fel a kérdést az ember, aki azt szeretné, hogy az erdélyi magyar közösség életét is a nyugati bejáratott demokráciák szabályai alakítsák. Így van-e ez mindenütt, ahol nagyobb hagyománya van a demokratikus, többpárti berendezkedésnek? Első megközelítésre igen a válasz. A kampány Nyugaton is kampány. A politika vezető játékosai másutt is mindent megtesznek a pártjuk sikere, és a párton belül a személyük sikere érdekében.
Szász Jenőtől tehát nem vitatható el annak a joga, hogy korteslátogatásokat tegyen a párt szervezeteinél, és az általa vallott megoldásjavaslatokat, elképzeléseket hirdesse a párttagság körében. Van mégis valami, ami érzésünk szerint torzítja a Nyugaton bevált szabályokat, mihelyt ezek a Kárpát-medencébe érnek. Míg Nyugaton a szervezetek belső szabályai, a politikai programok határozzák meg azt is, hogy milyen politikusok kerülnek az élre, és azt, hogy a megválasztott vezetőknek mi a teendőjük, a mi tájainkon a személyek, a személyiségek a meghatározói a politika alakulásának.
Ők próbálják a maguk számára testre szabni vagy esetenként felülírni a szabályokat is, a programot is. Ez pedig nem MPP-s sajátosság. Az RMDSZ-ben is ugyanez a recept. A vezetők pótolhatatlannak tartják magukat, politikai opcióikat a hiúság itatja át. Pedig, ha túl tudnának látni személyes szempontjaikon, észrevehetnék, hogy a cserét annak a szervezetnek az érdeke is megkívánja, amelynek az élén állnak.
Szász Jenő azt láthatná meg, hogy a személyével szemben kialakult bizalmatlanság akadályozta meg, hogy az MPP magyar koalíciók részese legyen. Markó Bélának azt kellene belátnia, hogy amíg ő testesíti meg az RMDSZ-t, aligha van esély arra, hogy a szövetséget ismét az egységesítő összefogó politikai tényezőnek lássák az erdélyi magyarok. A hiúságpolitika hatásai a szavazatszámláláskor mérhetők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok