2011. október 27., 09:502011. október 27., 09:50
A Hargita megyei, román többségű kisvárosban az októberi hideg beköszöntével sorra dobták be a törölközőt a helyi oktatási intézmények: akár óvodáról, akár általános iskoláról, akár gimnáziumról legyen szó, egyetlen tanintézetben sem lehetett fűteni, ugyanis a gázszolgáltató elzárta a csapokat.
Már maga az a tény égbekiáltó, hogy ez még tavasszal történt meg, azaz az önkormányzatnak fél éve volt arra, hogy megoldja a helyzetet. Ez nem történt meg, így a tanárok és a diákok addig húzták a hideg falak között, ameddig bírták – az utolsó két oktatási intézmény kedden zárta be kapuit. Miközben a szülők már utcai tiltakozó akciókat szerveztek, a megyei tanács kezdeményezésére külön bizottság alakult a helyzet kivizsgálására és orvoslására. És ennek köszönhetően jött a hihetetlen fordulat: Balánbánya költségvetésének átvilágításakor kiderült, a páncélszekrény legeldugottabb zugában ott lapul 128 ezer lej, amely eddig felhasználatlan maradt, és most az adósság jó negyedének törlesztésére lehet fordítani.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.