JEGYZET – Úgy veszem észre, hogy a frászbukcsapatok kezdenek alábbhagyni az egymás hergelésével a nagyváradi Szent László tér ügyében.
2016. március 20., 19:042016. március 20., 19:04
Egyre kevesebb az akasztófák, ravatalozók morbid emlegetése, kezdik megszokni. E helyt akarom bevallani azt, amit közeli ismerőseim már mind tudnak, hogy én abszolút nem idegenkedtem az új installációktól.
Talán a bennem munkáló, a tömegvéleménnyel (majdnem) mindig szembehelyezkedő kisördögnek köszönhetően vagy még inkább azért, mert első látásra nekem az Eiffel-torony jutott eszembe. Hogy szegény Eiffel mérnök micsoda szitkokat és átkokat kapott annak idején, hová küldték, és micsoda jó francia fantáziálásokkal kívántak neki a „szörnytoronnyal” közös élvezeteket, azt valójában ma már el sem lehet mondani. Illetve talán ha időt szánna valaki a sok hideg-melegre, talán, de hinni úgysem hinné senki.
Hogy is hihetné bárki egy ilyen százharminc évesnél is fiatalabban lett örök életű jelképről a sok korabeli mocskolódást?! Megszokjuk mi is hamar, a térrendezéssel nem ez a baj, hanem a lépcsőzetességnek mondott fejetlenség. Bejelentették ugyanis, hogy ismét csúszik a hídátadás a kedvezőtlen időjárás miatt. De ha nem szeptember végén kezdtek volna hozzá?! És a Zöldfa utca sétálósítását nem akkor kezdenék majd, ha kész lesz a tér?! Na ez a baj!
De erről már szóltam egy párszor, most inkább jöjjön egy kis meleg is: igazán dicsérendő, pompás ötlet, hogy a városháza belső udvarában pár éve elkészítették az üvegpiramist. (Érdekes, ez is párizsi analógia, nagyon hasonlít a Louvre udvarán épült üvegpiramisra!) És elsősorban nem a piramis a jó ötlet, hanem hogy a város különböző pontjain lévő szolgáltatóegységek (gáz, víz, villany, posta, kábeltévé) nyitottak egy-egy irodát, és nem kell a lezárt vagy feltúrt utcákat kerülgetve város körüli utazást tenniük a számlafizetőknek. Az adó és különböző illetékek fizetése végett sem kell bekóvályogni a jó magas emeleteket, hanem ott mindent el lehet intézni.
Végre egy istenigazából lakosságbarát intézkedés. Gondolom, nem vagyok egyedül az emiatti örömömmel. És azt hiszem, nem kell félnünk, hogy majd a választások után valamilyen indoklással megszüntetnék, hisz aki így akarná esetleg itt hagyni a várost, gondol talán a helybéliek jó emlékezetére is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!