2009. szeptember 07., 11:462009. szeptember 07., 11:46
A nagygyűlések dokumentumait tanulmányozván önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon megszületett-e az a székelyföldi dokumentum, amelyik 80-90 év múlva is hivatkozási alap marad a Székelyföld és az egész térség számára? Lehet-e szeptember 4. vagy 5. a majdani autonóm Székelyföld hivatalos ünnepe? Történt-e történelmi léptékű előrelépés a hét végén a székelyföldi területi autonómia ügyében?
Kétségkívül a politikai akaratnak is része van abban, hogy mely dátumok, mely dokumentumok kapnak referenciaértéket az évek során. A történelem részben a mítoszteremtés terméke. Ahhoz azonban, hogy egy esemény köré mítoszt lehessen teremteni, az eseménynek magának is kell rendelkeznie némi adottságokkal. Elsősorban azzal, hogy maguk a résztvevők úgy érzik: valami rendkívüli történésnek a részesei. Az ő lelkesedésükön, meggyőződésükön, katarzisukon keresztül szembesülhet az ország és Európa is azzal a ténnyel, hogy az ügy, amelyet képviselnek, megkerülhetetlen.
Ilyen vonatkozásban aligha lesz mérföldkő a hét végi önkormányzati nagygyűlések valamelyike. Egyiken sem rezgett a levegő, mint például a Székely Nemzeti Tanács alakulóülésén a sepsiszentgyörgyi könyvtár Gábor Áron Termében. Ennek ellenére, nem kell lesajnálni az igyekezetet. Úgy tűnik, az RMDSZ háza táján is megmozdult valami, a szövetség ma már kész akár a bukaresti konfrontációra is a székelyföldi területi autonómia ügyében.
Ha a hét végi gyűléseket újabbak követik, ha a székelyföldi önkormányzati képviselők afféle döntéshozó testületként kezdenek a közember számára is értelmezhető döntéseket hozni, könnyen meglehet, hogy felpörög a téma, és előbb-utóbb a katarzis is megadatik. A bukaresti politika jelenleg nem érezte annak a kényszerét, hogy értelmezési sablont váltson. A média továbbra is Corneliu Vadim Tudor és Adrian Păunescu hangján kínált magyarázatot, amelyet aztán mások is átvettek. Ha azonban a magyar politikai vezetőkben megvan az akarat, előbb-utóbb a román politikai elit is rákényszerül a kottacserére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok