JEGYZET – A tengerentúlon már vége, nálunk most fordulnak a célegyenesbe. Mindenki számára világos, hogy az amerikai elnök közvetve vagy épp közvetlenül az egész világra hatással van, de nem nagyon értem a mesterségesen felturbózott indulatait olyanoknak, akiknek az égvilágán semmi beleszólásuk nem volt és nem is lesz az Újvilág választási eredményeibe.
2016. november 09., 20:072016. november 09., 20:07
Kár belemelegedni, ez is a globalizáció velejárója. Ami viszont nagyon is érdekel, hogy nem ártana a kampányolásuk technikai részleteit lekoppintani nálunk felé is, ne kelljen annyi álszentséget, sumákolást, más zsebében turkálást elszenvednünk. Ott utolsó percig, sőt még a voksolás közben is kampányolnak, pénzeket fogadnak el a világ legkülönbözőbb részeiből és nem tesznek úgy, mintha az utolsó napokban ma született bárányokká válnának, illetve mintha a szavazatvonzó pártpénzek savas esőként csepegtek volna az égből, és a cserepek közt szivárognak be a pártszékházakba.
Az persze egészen más kérdés, hogyan jutott körülbelül másfél évszázad alatt odáig az Egyesült Államok választási kampánya, hogy a most is emlegetett horribilis összegek folyjanak el óriásplakátokra, koncertekre és végső soron a kukákban landoló rengeteg propagandaanyagra, miután állítólag Abraham Lincolnnak mindössze 6 (hat) dollárjába került a kampánya: ennyiért vett egy hordó almabort, amit hívei számára a győzelem után csapra vert. (Ez az „összeg” nem megbízható forrásokból kiszivárogtatott, nem ellenőrizhető: történelmi írások utalnak a később egy színházi páholyban agyonlőtt elnök elmondására.)
Nálunk persze nem így megy, semmi nem őszinte, még az ellenfélnek szegezett kérdések sem: nem is lehetnek őszinték, mert ki tudja, jövő héten, jövő hónapban, vagy jövő évben nem ugyanabban a csapatban fognak-e játszani, márpedig játék közben az előzőleg felhajigált sár a csapattagokra is átragadhat. Az ígérgetésből viszont annyi zúdul a választóra, hogy sokszor úgy érezzük, belefulladunk a hazugságokba. És a magukkal nem bíró, féktelen csemeték kis csalárdságaihoz hasonló kvórumszámláló stiklik?! Néhány éven belül másodjára?! És a bugyuta gyerek mentegetőzése, hogy ez most nem elvevő, hanem juttató kis lopás volt?!
Ez mind olyasmi, amit már mi, edzettebbek fel sem veszünk! Igen, de vannak olyanok – és nem is kevesen – akik most nőttek bele a választópolgárkorba, vagy esetleg talán másodjára járulnak az urnákhoz. Ha megszokják, soha nem fognak leszokni róla. És akkor mi lesz itt?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!