A saját maga gerjesztette hazugságspirálba gabalyodott a bukaresti koalíció a verespataki bányaberuházás és a palagázkitermelés ellen tapasztalható ellenállás kapcsán.
2013. október 20., 19:542013. október 20., 19:54
Pontáéknak óriási felelősségük van abban, hogy eszkalálódnak az országszerte több hete zajló tüntetések, amelyek immár nem mentesek az erőszakos fellépésektől sem. Hiszen az USL vezetői ellenzéki pozícióban zöldeket is megszégyenítő vehemenciával utasították el a rendkívül ellentmondásos ipari beruházásokat, felelőtlen, az ország kincseinek kiárusítására szegődött társaságnak kikiáltva a Boc- és Ungureanu-féle jobboldali kormányt. Hatalomra jutva azonban mintaszerű pálfordulást hajtottak végre a balliberálisok, elsősorban a szociáldemokraták, akik most ugyanazt próbálják lenyomni a választópolgárok torkán, ami ellen kampányolva urnák elé csalogatták a népet. Kétkulacsos politikája miatt a miniszterelnök különösen szorongatott helyzetbe került, hiszen a tömegmegmozdulások is azt bizonyítják, hogy nem lehet kibékíteni a számos kockázattal fenyegető ciántechnológiás bányaberuházást és hidraulikus repesztéses módszert ellenzők, illetve támogatók táborát. Márpedig Ponta prioritásként kezeli az ország energiafüggetlenségének az altalajkincsek kiaknázása általi megteremtését, ami önmagában üdvözlendő, hiszen a térségben erre az útra lépett Magyar- és Lengyelország is. A baj csak ott van, hogy a kulturális miniszter elleni támadást meglovagolva a kormány – némi titkosszolgálati segítséggel – szélsőséges, paramilitáris, ökoanarchista csoportosulásokat láttat a tüntetők mögött, azt sugallva, hogy ezek készek erőszak árán fellépni a cián és a palagáz ellen. Mindez elég veszélyes stratégia a hatalom részéről, még akkor is, ha a Verespatak, valamint a palagázkitermelés számára kiszemelt települések megmentéséért küzdő civilek és aktivisták bizony rendszeresen áthágják a törvényt, amikor Bukarestben vagy Kolozsváron utakat, tereket foglalnak el, korlátozva mások mozgásszabadságát. Ráadásul a jelek szerint a gerillaharc az elkövetkezőkben durvulni fog. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a hazai hatóságok az elmúlt években csak maszatoltak, fű alatt készítették elő az ipari beruházások terepét, közben minimális információval sem látták el az érintett lakosokat. Ennek isszák most a levét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!