JEGYZET – Tagadhatatlan, a világ bármely részén élnek olyanok, akiknek hivatása a csalás, s ha számbelileg meg is haladják az ittenieket, végeredményben ez önmagában nem vigasztal: félelmetes olyan környezetben élni, ahol a gazemberek nemcsak visszaélnek mások meggyőződésével és hitével, de aljasságaikkal nevetségessé is teszik azt.
2016. november 20., 21:232016. november 20., 21:23
A nagy kampányolásban most újra előkapták, ami lassan huszonhét esztendeje csodásan virágzik: az úgynevezett forradalmároknak osztogatott különféle előnyöket. Természetesen nem ingyen juttattak földet, házat, engedélyeket, adómentességet, járadékokat, sőt ingyenutazást is, hanem mindent csak szép sorjában, a szabott kenőpénzmennyiség lepengetését követően. A nagy adakozás pedig az adófizetők pénzéből összeguberált államkasszából folyik.
Vagyis kettőzött csalóhálózat működik: akik árulják az előnyöket, és akik igénybe veszik azt. Ha jól emlékszem, talán már ’91-ben robbant ki az első ilyen értelmű „leleplezés”, amikor kiderült, hogy egy magát élharcosnak mondó illető, akire főnökei a forradalmárigazolványok kiosztását bízták, jó pénzért osztogatta a boldogító papírost. Biztosan nem volt neki elég az egyik megyei elnöki székért járó fizetés, félt, nehogy éhen haljon. Lett ezen egy kis közcsámcsogás, de hamar elült, zavaros idők jártak akkoriban (is), másra terelődött a figyelem. Most éledt újjá, és az idevágó egyik legütősebb hír az, hogy közben nemcsak évről évre nőtt a kedvezményezettek száma, de már nem is egyszerű forradalmárigazolványt kapnak, hanem olyasmit, ami a tulajdonosának „hatékony harcosságát” bizonyítja.
Szép, nemes dolog! Ugyanúgy, mint az elmúlt rendszerben az „illegalisták”, akik akkoriban voltak a kivételezettek, mivel „életüket kockáztatva harcoltak egy jobb világért”. Ez volt a szlogen, amit két embernek kellett bizonyítania, lévén szó titkos, „földalatti” mozgalomról. Sokan szaladgáltak annak idején az országban, akik hármas csoportokban körbeigazolták egymást, majd éltek, mint hal a vízben. Ehhez képest ugye, mennyit fejlődtünk?! Nem kellenek az igazoló tanúk, csak az ezrével számolt eurók, készpénzben, és máris ott a hatékony harcosság igazolása. Olyan helyeken is, ahol nemcsak nem dörrent el egyetlen puska sem, de néhány nap múlva kezdték el sejteni, mintha történt volna valami az alatt az idő alatt, amíg ők a karácsonyi disznóvágással és a kötődő pálinkaivással gyürkőztek. Igaz, a disznóölés és pálinkavedelés nem semmi munka, komoly, hatékony harcot követel!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!