VEZÉRCIKK – Körülbelül a romániai demokráciával egyidős a kérdés, hogy miért más ízű a Coca-Cola nálunk, mint Magyarországon, és széles körben elterjedt nemzeti sporttá vált Erdélyben, hogy vadásszuk a német Jacobsot, mert sokkal jobb íze van, mint a Románia számára gyártottnak.
2017. március 05., 23:172017. március 05., 23:17
Ha nem is értettünk egyet az elvvel, elfogadtuk a multik érvelését, hogy minden terméket a bevezetés előtt tesztelnek az adott országban, és a helyi ízlésnek megfelelően alakítják. A minőség azonban nem ízlés kérdése. Márpedig egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy nemcsak az ízekkel játszadoznak, hanem a minőséggel is, és sokkal gyengébb minőségű élelmiszereket küldenek az egykori kommunista államokba, mint például a német piacra. Ez pedig nem lehet eltűrni.
Jogos tehát a visegrádi országok Brüsszelhez intézett kérése, hogy vessen véget a kettős élelmiszer-minőség gyakorlatának. A labda tehát az Európai Bizottság térfelén pattog, türelmetlenül várjuk, mit fog lépni. Nem ad azonban túlzott optimizmusra okot az a tény, hogy Vytenis Andriukaitis egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős uniós biztos a Magyar Idők napilapnak nyilatkozva közölte: nem megelőzhető, hogy a vállalatok különböző piacokra szánt termékeiket a nemzeti ízlésnek, preferenciának vagy vásárlóerőnek megfelelően dobják piacra. Érdekes hozzáállás ez attól a szervtől, amelyik megtiltotta az uborkának, hogy görbe legyen. De akkor sincs minden veszve, ha nem lépnek semmit, mert európai polgári kezdeményezéssel el lehet érni, hogy mindenképp megvitassák a kérdést, garantált, hogy akár egy nap alatt is kerül egymillió közép-kelet-európai polgár, aki ellátja kézjegyével a kérést.
Szomorú lenne azonban, ha így kéne kikényszeríteni Brüsszelből az állásfoglalást, de még ennél is szomorúbb, az Európai Bizottsággal kell kikényszeríttetnünk az élelmiszergyártókból és -forgalmazókból, hogy ne verjenek át, ne tekintsenek az Európai Unió alsóbbrendű polgárainak, és főként, hogy ne kockáztassák az egészségünket. De reménykedjünk abban, hogy sikerül véget vetni az átverésnek, amiről egyébként meggyőződésünk, hogy nemcsak az élelmiszerparra jellemző. A történtek fényében ugyanis nem tűnik már városi legendának, hogy egyazon elnevezés alatt gyengébb minőségű mosógépet vagy hűtőszekrényt gyártanak a közép-kelet-európai piacra, mint a nyugatira. Olyat pedig már e sorok szerzője is tapasztalt, hogy az egyik neves francia kozmetikai óriás samponjának még a színe és az állaga is más volt tőlünk nyugatabbra.
Egyik napról a másikra azonban biztos nem lesz változás. Egyszerű polgárként viszont addig is büntethetjük a multikat azzal, hogy nem vesszük meg azokat a termékeket, amelyekről tudjuk, hogy gyengébb minőségűek, mint nyugati társaik. Ugyanakkor a kialakult helyzetben még inkább indokolttá teszi, hogy amiből csak lehetséges, vásároljunk helyit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!