2009. november 19., 11:142009. november 19., 11:14
Több mint biztos, a politikai események minden mozzanatát figyelemmel követő Gyufic meg van győződve arról, hogyha X nyeri a választásokat, beiktatása utáni naptól elkezdődik a gazdasági fellendülés, nőnek a bérek, nyugdíjak és betegnyugdíjak, csökken a munkanélküliség és, ami talán Gyufic számára a legfontosabb, újból ingyenesek lesznek a gyógyszerek.
Ha Y kerül ki győztesként, az felszámolja a fölösleges bürokráciát, utcára tesz egy csomó ingyenélőt, a megspórolt pénzt pedig az orvostudomány fejlesztésére és a kórházak rehabilitálására fordítja. Igaz, ő Z győzelmének is nagyon örülhet, elvégre az a férfi komoly fizetésemelést ígért az orvosoknak, akik így nem lesznek kénytelenek zsebüket borítékhullásra nyitni. Vagy mégiscsak a negyedik jelöltnek kellene győznie Gyufic logikája szerint? Annak, aki azt ígérte, hogy az eredményhirdetéstől számított huszonnégy órán belül felszámolja a korrupciót és akkor majd a nyakig sáros helyi bárók, akik este még a kacsalábon forgó palotáikban hajtják le fejüket, másnap a börtöncellában ébrednek? Végképp nem tudom, mi lehet egykori pajtásom fejében.
Vagy… megvan! Ő még mindig abban hisz, hogy az nyer, aki mindemellé autonómiát és decentralizációt is ígér. Mert akkor a kórházak már önállóan gazdálkodhatnának, ergo a gyógyszeres ellátás is javulna, de a koszt is bőségesebb lenne, ráadásul minden beteget annak anyanyelvén pátyolgatnának. „Nos, tudod vagy nem tudod, miért várom annyira 22-ét?” – szögezte nekem a kérdést Gyufic. Hát gondolom… – merészkedtem nekivágni, majd így folytattam: – Mert azon a napon az ország egy olyan elnököt választ, amelyik szebbé, jobbá teszi az életünket, nagyobb betegnyugdíjakat és európai páciensekhez méltó kórházi ellátást biztosít. „Te bolondnak nézel engem?! – tört ki egykori pajtásom, majd így folytatta: – A dokim azt ígérte, hogy aznap áttesz az alagsorból az első emeletre. Szerintem a zárt osztályt annak a sok marhaságot összehordó elnökjelöltnek adja át.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok