2012. január 18., 09:092012. január 18., 09:09
A Raed Arafat elhamarkodott és értelmetlen megregulázását követő ribillió láttán ugyanis a kormány szó nélkül beáldozta azt a reformcsomagot, amelyet elsődlegesen az ország egyik legféltettebb páciense, az egészségügy talpra állítása érdekében állítottak össze.
Pedig a rendkívül népszerű palesztin orvos a rohammentő-szolgálat atyjaként csupán kritikákat fogalmazott meg a törvénytervezet azon részével kapcsolatosan, amely az ő munkáját is érinti. És ha az ellenzék balhéra éhes bulvárhírcsatornái és aktivistái nem űzik az utcára a végképp megkeseredett tömegeket, áldozati bárányt kreálva a felvonulásokat startból elítélő Arafatból, talán vissza is lehetett volna kérdezni: helyettes államtitkár úr, tulajdonképpen mi is azzal a baj, ha magántőkét vonunk be a romániai egészségügyi rendszerbe?
Arafat egyszerűen szerelemgyereke, a SMURD érdekeit védte akkor, amikor kijelentette, nem akar konkurenciát. A reformtervezetnek azonban ez csak egy kitétele volt a sok másik közül, a többiről pedig a nagy haddelhaddban már senki nem beszél. Vajon hányan tudják azok közül, akik végigüvöltözték az elmúlt napokat, hogy az új törvénytervezet végre nyugati mintára garantálta volna a magán-egészség-biztosítási pénztárak létrehozását? Az új rendelkezések szerint saját kórházat és orvost is választhattunk volna magunknak, a gyorsabb és hatékonyabb ellátásért törvényes keretek között fizethettünk volna pótdíjat, és nem borítékokat kellett volna dugdosnunk minden zsebbe, amelyet széttárnak előttünk.
A reformtervezet legfontosabb hozadékaként pedig azt lehetett várni, hogy az egészségügy magánszférájának felkarolásával, megerősítésével sokkal több, törvényesen is jól fizető állás jön létre, így az orvosok tisztességes anyagi és szakmai körülmények között végezhetik munkájukat – itthon. A romániai egészségügyben dolgozók közül csak tavaly 30 ezren döntöttek úgy, hogy inkább elvándorolnak, és ez nem elhanyagolható részben a reform késlekedésének tudható be. Most egy rossz politikai húzás elég volt ahhoz, hogy ismét elnapolják a műtétet, sokadszor bebizonyítva: a beteg nincs jó kezekben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok