Eltelt egy esztendő azóta, hogy – látszólag – bekövetkezett a változás: amit a tavaly januári csikorgó fagyban kitartva követeltek az emberek, megbukott a játékszenvedélytől fűtött államelnök kezében ötletszerűen ide-oda rángatott bábkormány.
2013. május 09., 09:292013. május 09., 09:29
2013. május 10., 15:082013. május 10., 15:08
Tökéletesen demokratikus úton – élve a bizalmatlansági indítvány máshol jól bejáratott intézményével. A nagy bábjátékos viszont – természetesen?! – maradt, ráadásul miniszterelnökké kente fel azt a fiatal politikust, akiről sokszor kijelentette: míg ő él és virul, ebből az emberből soha, de soha! Jó, mondani sok mindent lehet. Az új kormány viszont jóformán semmi újat nem hozott a néhány perces miniszteri mandátumokon kívül, de megmagyarázták, hogy nem is lehet semmit elkapkodni, amíg az elnök a székében ül.
És ezzel kezdődött el az a görgetősdi, ami egy év múltán mai napig történik, sőt mintha nem is volna semmi remény arra, hogy egyszer majd véget ér. Mindig akad majd valamiféle közeli-közelebbi határidő, amire még várnunk kell, az elvárások pedig – mint a kis hólabda – lavinává dagadnak, egy-egy varázsszóra viszont újból kicsivé válnak. Majd ha... ez vagy az történik, ilyen vagy olyan szavazási-választási cirkusz.
Egy éve várni kezdtük az elnök felfüggesztését, majd a menesztését szentesítő népszavazást. Lerágott csont, fölösleges is felmelegíteni, annyi szó hangzott el arról, hogy közel hét és fél millió szavazat hogyan is illanhatott el a semmibe. Elillant, de begördült az új „határidő\": télen képviselő-választás, akkor aztán... Lett belőle majdnem háromnegyedes parlamenti többség, a szavazást megelőző ígéretből viszont, miszerint igazságot a végsőkig – semmi. Naponta érkeznek olyan hírek, hogy hol, milyen hivatalokban bukkannak fel az „új\" idők régi emberei, végezvén ugyanazt, amiért a januári zimankóban sem átallottak olyan sokan tüntetni. Nem lehet elsietni, jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több. Tudjuk. Egyelőre csak célozgatnak a jövő évi európai parlamenti és a hazai elnökválasztás közelségére, de már egyre határozottabban tolják-gördítik akkorig a megoldások határidejét. Az emberek meg?! Most jön a nyár, állítólag az idén sem szabadulunk a hőségtől, márpedig kánikulában nem lehet tüntetni. Lehet, viszont takarékoskodni a ruházat elnyüvésével, ki tudja, milyen hideg lesz télen a tüntetésen. Akkor meg már úgysem érdemes: nyakunkon lesznek a választások s az ezzel járó – túl jól ismert – tejtől-méztől nyálkás ígéretek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!