Nagyon jól időzítették a hírt. Felkapta ugyan a fejét sok mindenki, különösen azok, akiket érint, de valahogy a vakációs bulvárhírek mellett mégiscsak elsikkadt.
2013. augusztus 13., 18:572013. augusztus 13., 18:57
Holott nem akármi van készülőben: az egyébként több oldalról is jogosan bírált kormányzati régiósításnak, amiről hivatalosan azt mondták, hogy egyelőre nem is olyan nagyon aktuális, különösen addig nem, amíg össznépi vitára, netán többrendbeli helyi népszavazásokra nem bocsátják – szóval ennek az ominózus tervnek most sunyiban lejátsszák a főpróbáját.
Mégiscsak okos fiúk ezek a kormányt tekergetők, mert egy olyan szerv \"átszervezésére\" hárították a szóban forgó főpróbát, amit tulajdonképpen senki nem igazán szeret: az adóhivatalra, azzal magyarázva az egészet, hogy tulajdonképpen túlságosan átláthatatlan ez a külön megyékre lebontott rendszer, s így nagyobb az adócsalás lehetősége.
Márpedig adót csalni nálunk, egy ilyen patyolatfehérségű gazdaság társadalmában, elképzelhetetlen. És a bejelentés után rögtön mondják a függeléket is, miszerint nem leépítésről, elbocsátásokról van szó, csak a munkaerő átcsoportosításáról. Nem lehet véletlen, hogy magyarázatképpen Brassót és a többségben székelyek lakta megyéket említik, mondván: a területi fináncközpont Brassóban lesz ugyan, de aki Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Vásárhelyről oda menne dolgozni, természetesen (??!!) meglesz a helye. Fél szájjal még Szebent és Gyulafehérvárt is emlegetik, hogy onnan is lehet lesz naponta Brassóba ingázni – azt elhallgatva viszont, hogy erre az ide-oda futkosásra a legalkalmasabbak a csigavonatok lesznek – azok számára, akik nem óhajtanak családostul egyik helyről a másikra költözni.
A hírben legvégére hagyják azoknak a megemlítését, akik olyan röghöz kötöttek, hogy ragaszkodnak városukhoz, mert azokkal igazán nincs mit tenni. A két csodálatos lehetőség, az ingázás és a költözés felkínálása után a mai nehéz helyzetben többet egyetlen állam sem tudna nyújtani. Nem lesz más hátra, mint a régióközpontban keresni új embereket. Az állások tehát nem szűnnek meg, csak esetleg az irodákban ülő arcok lesznek mások. Mint a pókerben: a nyereség összege azonos a veszteségével. Csak nem mindegy, kit érint. Itt tartunk: a bejelentést épp az időzítés miatt nem fogadta túl nagy felháborodás, a fiúk pedig azt hihetik, hogy szabad a gazda. Kíváncsi vagyok, a nyári örömök múltával, ha megjönnek az őszi keservek, milyen lesz az intézkedés visszhangja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!