2009. február 09., 07:292009. február 09., 07:29
Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy miközben az előnyök kiterjesztésére megvannak az eszközök, a közös irányelvek, ajánlások elfogadásának számonkérése továbbra is megoldatlan. Miután ugyanis az Európai Parlament is úgy döntött: határozottan javallják Koszovó függetlenségének elismerését azon tagállamoknak, amelyek ezt még nem tették meg, Cristian Diaconescu külügyminiszter a hétvégén újfent megerősítette: Romániának esze ágában sincs ezt megtenni. Márpedig jelen állás szerint ezt az EP-ajánlás ellenére is büntetlenül teheti, az uniós intézmények befolyásának gyengesége – amely annak tudható be, hogy a tagállamok túlságosan önzőek, és képtelenek stratégiai kérdésekben közös véleményt kialakítani – miatt ugyanis a különutasságot nemhogy nem szankcionálhatják, de még kifizetődő is. Az Unió ilyetén tehetetlensége volt tetten érhető a kisebbségek közösségi jogairól szóló EP-vitában is, amelyen befolyásos tagállamok támogatása híján még ajánlást sem lehetett elfogadni. Bukarestnek ma nem kell tartania attól, hogy komolyan megróják, ha magyar többségű megyékben magyar igazgatókat váltanak le. A legszebb az egészben, hogy tegnap egy olyan ország polgárai mondtak igent a románok szabad beutazására, amely szilárdan körülbástyázott közösségi jogokat biztosít a területén élő népcsoportoknak, és a helyi közösségeket érintő sorsdöntő kérdésekben a népszavazás lehetőségét is biztosítja. Olyan jogokat, amelyekért a romániai magyaroknak az integráció után két évvel utcán kell tüntetniük, és amelyeknek a további megtagadását az ország államfője a közelmúltban épp egy másik uniós tagállam fővárosában szavatolta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok