VEZÉRCIKK – Kétség sem fér hozzá, hogy a rendszerváltás utáni időszak egyik legfontosabb eseménye az a bírói döntés, amellyel jogerősen húszéves szabadságvesztésre ítélték Alexandru Vişinescut, a Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnokát.
2016. február 11., 19:442016. február 11., 19:44
2016. február 11., 19:592016. február 11., 19:59
Az, hogy a bíróság kimondta: akkor sem mentesülhet senki az emberiesség elleni bűncselekmények miatti felelősségre vonás alól, ha 90 éves, a történtek óta pedig több mint ötven év eltelt, nem csupán azok vagy leszármazottaik számára szolgálhat elégtétellel, akiket annak idején politikai okokból zártak be valamelyik kommunista börtönbe, hanem mindenkinek, aki legalább részben megérte a velejéig embertelen kommunista rezsimet.
Azon persze lehet vitatkozni, milyen mértékben tétetett igazság, hiszen Vişinescu és a gyilkos rendszer egykori kiszolgálói békés öregkort és csillagászati összegű nyugdíjat érhettek meg, amelyet a rendszerváltás után még 26 évig élvezhettek. A lényeg mégis az, hogy – ha későn, és ha talán csak rövid időre is – felelősségre vonták, és ő is kipróbálhatja, milyen az élet a cellaajtó másik oldalán. Igaz, mindezt úgy, hogy még a jelenlegi siralmas romániai börtönviszonyok közepette is összehasonlíthatatlanul jobb dolga van, mint egykori áldozatainak, akik fölött élet-halál urának számított.
A folytatásban remélhetőleg minél több egykori kollégája tapasztalja meg, hogyan működik a 21. században a romániai büntetés-végrehajtás. Ugyanakkor azt is reméljük, nem áll meg itt a kommunista bűnösök felelősségre vonása. Propagandaszempontból ugyan látványos és hangzatos, ahogy politikai nézeteik miatt elítélt emberek haláláért és megkínzásáért felelős egykori pribékeket visznek el bilincsbe verve.
Csakhogy a börtönparancsnokoknak feletteseik is voltak – a belügyminisztériumban, a kormányban és természetesen a mindenható kommunista pártban. Az irányvonalat a legfelsőbb szinteken szabták meg, a parancsot a „burzsoá-földesúri-klerikális reakció” képviselőinek kiiktatására ott adták ki. Az ezen körbe tartozó, ma is élő főbűnösöknek, illetve a rendszer többi működtetőjének – például a bűnös munkájuk gyümölcsét mai napig élvező szekusoknak – a felelősségre vonása nélkül nem lehet teljes az elszámoltatás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!