2009. július 30., 10:392009. július 30., 10:39
A kisstílű, a személyes ellentéteket a közösség érdekei fölé helyező politizáláshoz azonban annál inkább. Nem titok, hogy az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács viszonya enyhén szólva sem nevezhető zökkenőmentesnek, ritkán tudott együttműködni a két szervezet akkor is, amikor utóbbit történetesen az előbbi egykori szenátora, Csapó József irányította.
Köztudott az is, hogy az SZNT autonómiastatútumát az RMDSZ fércmunkának, felvállalhatatlan és kivitelezhetetlen stratégiának tartja, a szövetség vezetőinek szemében ugyanakkor igazából az számít vörös posztónak, hogy jelentős átjárás érhető tetten a politikai rivális Magyar Polgári Párt és a nemzeti tanács apparátusa között.
Végül, de nem utolsósorban az SZNT nemrég hatalmas politikai baklövést követett el azzal, hogy a romániai államfőválasztás előtt uszkve három hónappal arra buzdítja hívit: a szavazólapon pecsételjenek majd a kereten kívülre, érvénytelen (románul: anulat) voksukkal ugyanis a szintén a betűvel kezdődő autonómiának szavaznak bizalmat. Vagyis ahelyett, hogy leülnének tárgyalni Kelemen Hunor támogatásának feltételeiről – mint ahogy azt az EMNT minden bizonnyal megteszi –, ezzel a képtelen „üzenettel” kívánják szolgálni az önrendelkezés ügyét.
Viszont még ezeknek az előzményeknek az ismeretében is érthetetlen Markó Bélának a Székelyudvarhelyre tervezett nagygyűléssel kapcsolatos sértődött kirohanása. Azt még csak-csak értjük, hogy az RMDSZ foggal-körömmel ragaszkodik a rendezvény szervezői szerepéhez, azt azonban senki nem vitathatja, hogy a kezdeményezés az SZNT-től ered.
A széthúzás, az ellenségeskedés üzenetét hordozó kudarc azonban már közös lesz, ha az erdélyi magyar szervezeteknek nem sikerül elcsitítaniuk a szervezéssel kapcsolatos bűbalhét, és egy közös, a régió összefogását felmutató nagygyűlés helyett több, a székelyek széttartását bizonyító megmozdulást szerveznek. Utóbbi esetben a székelyföldi román szervezetek ellenakciója máris sikerrel kecsegtet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok