
Minden jó, ha a kezdete jó – parafrazálhatnánk a szólást a Nagyváradon első ízben megrendezett Szent László Napok kapcsán.
2013. július 01., 20:472013. július 01., 20:47
A háromnapos városünnep lezárultával ugyanis kijelenthető: sikeres és hiánypótló rendezvény volt a helyi, őslakos magyar közösség történelmét és kultúráját bemutató, hagyományteremtőnek szánt fesztivál.
Nem mintha eddig nem lettek volna magyar vonatkozású rendezvények a városban. Nem olyan volt a helyzet, mint Kolozsváron, ahol hosszas évtizedek ínsége és magyarellenes tombolása után revelációs erővel hatott a Kolozsvári Magyar Napok három évvel ezelőtti első kiírása. Váradon jó ideje minden évben egy Varadinum nevű kulturális hét, egy kétnapos majális, illetve egy augusztus 20-ához kapcsolódó rendezvény várja a fesztiválozni vágyó magyar közönséget.
Csakhogy a Varadinum szétaprózódik apró-cseprő, klubfoglalkozás-szintű előadásokra, a majális a kulturális felhozatal szempontjából – ahogy egyik ismerősöm fogalmazott – nemigen haladja meg egy falunap nívóját, az augusztusi esemény pedig nem saját, nem eredeti rendezvény: a szervezők egyszerűen rácsatlakoztak a debreceni virágkarneválra, amelyről átjön néhány virágkocsi, hogy végigvonuljon a városon, majd következik egy néha meglehetősen, néha mérsékelten nívós esti koncert, miközben az úri közönség sör-miccsezhet egy kicsit a fülledt nyárestében.
Kellett hát egy olyan fesztivál, amely kizárólag a jelentős kulturális hagyománnyal bíró városhoz kapcsolható, és amely éppen ezért kulturális szempontból sem alsó kategóriás. Ehhez adta magát a városalapító király, Szent László június 27-i ünnepe, amely köré föl lehetett építeni a rendezvényt. És ahhoz képest, hogy tulajdonképpen a semmiből kellett felépíteni, kijelenthető, hogy már elsőre nagyot szólt.
Az emberek – magyarok és románok egyaránt – értékelték, hogy nincs balkáni bazárhangulat, ehelyett az egységes arculatú standokon autentikus, kézműves iparművészeti termékek között válogathattak, hogy a neves előadók koncertjeit nemcsak egy szűk, pénzesebb, vagy külön meghívót igénylő kör tekinthette meg, mint ahogy azt is, hogy – bár bizonyára mindenki sejtette, melyik oldalhoz kötődnek a szervezők – a rendezvények nem a politikai propaganda jegyében zajlottak. Ezért azok is megnyugodhatnak és a jövőben csatlakozhatnak a rendezvényhez, akik most ódzkodtak, mondván: nem helyes egy szent uralkodó nevét egy fesztivállal összekötni.
Azért is a legjobbkor jött a Szent László Napok, mert épp abban az időszakban szervezték meg, amikor a város jelenleg kizárólag román vezetői valamilyen okból sorozatos támadásokat intéznek Nagyvárad magyar jellege és magyar közössége ellen. A rendezvény akár válaszként is értelmezhető ezekre: a magyar közösség nívós, több ezer magyart megmozgató eseménnyel rukkolt elő, amely jelzi: nem hagyja, hogy kiszorítsák a saját tereiről. Az esemény olyan élményt nyújtott, amely anélkül is alkalmas a közösség megerősítésére, egybekovácsolására, hogy elcsépelt politikai lózungokkal akarja kábítani a közönséget. Nem ártana, ha ebben a nagy egymásnak feszülésben egyre több erdélyi és partiumi városban találkoznánk hasonlóval.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!