VEZÉRCIKK – Abszurd helyzetben találta magát a felvidéki magyarság a legutóbbi parlamenti választások után.
2016. március 24., 20:302016. március 24., 20:30
Miután a magát magyar érdekképviseletként meghatározó Magyar Közösség Pártja (MKP) nem kapott annyi szavazatot, hogy átlépje a parlamenti küszöböt, a magyar érdekképviseletet csak „részfeladatként” felvállaló Most–Híd szlovák–magyar vegyespárt – amely viszont bejutott a törvényhozásba – kormányra lép egy olyan „szörnykoalíció” tagjaként, amelyben két, a magyarellenességben komoly hagyományokat ápoló alakulat is részt vesz.
Robert Fico elvileg szociáldemokrata Smer pártja lehet, hogy egyébként a baloldali eszmék elkötelezett híve, de az elmúlt években mindezt harcos magyarellenességgel „kompenzálta”, ami kiváló receptnek bizonyult ahhoz, hogy a szlovákiai politikai élet legmeghatározóbb szereplője legyen. A Szlovák Nemzeti Párt pedig nagyjából a Nagy-Románia Párt felvidéki testvérszervezeteként jellemezhető.
Hogy Bugár Bélának, a Most–Híd elnökének mit ígérhettek azért, hogy – feloldandó a választási eredmények után beállt, akár előre hozott voksolást is előre vetítő patthelyzetet – koalícióra lépjen ezekkel a pártokkal, nem tudjuk, csupán azt sejtjük a korábbi szlovákiai és romániai tapasztalatok alapján, hogy mit fognak teljesíteni belőle: nagyjából semmit. Különösen ami a magyar jogköveteléseket, a magyarok anyanyelvhasználat általi biztosításával egyenjogú állampolgárokként való elismerését illeti. (Már ha egyáltalán szerepelt ilyesmi a koalícióra lépés feltételei között.)
Bugár valószínűleg úgy érezte: a legutóbbihoz képest gyengébb választási eredmények miatt előre kell menekülnie, és a kevesebb szavazatot kormányszerepléssel kell kompenzálnia. A „siker” ára azonban kérdéses, hiszen a párt nem baloldali szlovák szavazói a Ficóval való szövetkezés, a még az eddigi kudarcok ellenére is a vegyes pártiság lehetséges sikerében bízó magyarok pedig a soviniszta erőkkel való együttműködés miatt hagyhatják ott az alakulatot. Mert hívhatja magát a Most az együttműködés pártjának, egyáltalán nem mindegy, hogy egy, magát a magyar érdekek képviselőjének is nevező párt kivel és hogyan működik együtt.
A kérdés az, milyen mértékben tudja mindezt az MKP a megújulás és a kudarcos „szlovák–magyarságból” kiábránduló magyarok visszahódítása érdekében kihasználni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!