A változást ugyebár a „nem adjuk el az országot!” jelszóval kezdtük, nem autósztrádák követelésével, mert az már volt: valamikor a 70-es évek elején épült, ha nem csalódom száztíz kilométernyi út Bukarestből Piteşti-ig.
2014. február 23., 21:062014. február 23., 21:06
Jól lehetett rajta közlekedni, én a legjobban azt a repülőtérre hajazó útszakaszt élveztem, amiről azt rebesgették, hogy az is sürgős leszállási kényszert szolgál. Persze nem akárkinek juthatott volna eszébe, hogy ott csak úgy leszálljon, különösen, mert nem is volt miből. Arról aztán nem beszéltek, hogy Ceauşescu túl sűrűn szálldosott volna ott lefelé, ami nem azt jelenti, hogy nem tette.
A mostani elnök viszont még a több rendbéli közlekedésügyi miniszterségeinek elején ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy márpedig autósztrádára nincs semmi szükség, az amolyan fölösleges rongyrázás. Fennhangon nem tette ugyan hozzá a nyugati jelzőt, de a 90-es évek elején gondolni biztosan úgy gondolta.
Tény, hogy kb. tíz év sztrádaüggyel kapcsolatos szunyókálás után hirtelen arra riadtunk: a lemaradás talán már be sem hozható! Nem részletezem a gyakorlatilag azóta sem létező autópályák történetét, a közben „véletlenül\" elfolyt vagy „szigorúan ellenőrzött\" csatornákon elfolyatott óriási összegeket, a sehonnan sehová vezető nevetségesen rövid útszakaszok ünnepélyes átadását, mert mindenki tudja. Ahogy azt is, hogy az autósztráda mindeközben olyan varázsszóvá vált, amit pártállástól függetlenül minden érvényesülni óhajtó politikus teljes komolysággal beígér a hiszékeny választóinak. Legföljebb a számok különböznek, a tízes, százas, sőt ezres nagyságrendű tartományokban mozogva.
A jelenlegi kormányban ezekért a megmondásokért külön miniszter felel, aki ügyesen rajzol, és különböző térképekkel igyekszik alátámasztani a gyakorlatilag nagy semmit. A térképek viszont furcsa dolgokat árulnak el: mintha csak felnégyeléshez edzene a kormány, hogy a rakoncátlankodók négy végtagját négy lóhoz kötve végezzenek az ellentmondókkal, a felrajzolt utak ugyanis nagyon olyanok, ahová szívesen iramodnának a paripák egymástól függetlenül négy irányban!
A legjobbak a kis elágazások olyan települések felé, ahová a helyieken kívül alig-alig megy más, ám az ott élők is megérdemelnek egy-egy vonalat. Autópályájuk úgysem lesz soha! De jó nézni a térképet, és közben örvendezni, milyen szerencsénk van a mai élettel: nyugodtan pöföghetünk, a felnégyelés már rég nem divat!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!