2009. október 07., 12:022009. október 07., 12:02
Tegnapig például semmi sem indokolta – kivéve persze a politikai magamutogatásban rejlő kampánylehetőséget –, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok bizalmatlansági indítvánnyal, buktatási kísérlettel bombázzák a második Boc-kabinetet.
Hiszen a PSD és a PNL számára is nyilvánvaló: mindhiába veszik most a fejét a PDL-sek összevont kormányának, az államfőválasztásokig úgyis ez a szűkített kabinet ügyvezeti majd az országot, december 6. után pedig bármi megtörténhet – még az is, hogy Emil Boc miniszterelnök marad. Az egykori kolozsvári polgármester által tegnap beharangozott nyugdíjreform, ennek felelősségvállalása viszont már valóban komoly érv az ellenzék számára a bizalmatlansági indítványhoz.
Hiszen hadd ne a parlamentben kisebbségben maradt demokraták próbáljanak közvita nélkül keresztülvinni egy ilyen sarkalatos jogszabályt, épp most, az elnökválasztások előtt, ráadásul amikor már maga a kormányfő is arról beszél, hogy a nagykoalíció által elfogadott egységes bérezési törvényt is módosítani fogják.
De hát éppen ezért nem véletlen a nyugdíjreform időzítése: megtorpedózása után Traian Băsescu és a hozzá hű PDL előszeretettel tematizálhat majd az államfő felfüggesztését kieszközlő 322-ek, a „szörnyszülött” PSD–PNL–RMDSZ-koalíció újjáalakulásáról. Valójában ez lapul Boc kamikázestratégiája mögött, mentségére szól azonban, hogy a falnak nyílegyenesen fejjel rohanó ellenzéke hasonló felelőtlenséget tanúsít.
Beleértve természetesen az RMDSZ-t is, amely néhány nappal ezelőtt még a stabilitás megteremtésének szükségességére hivatkozva ígért támogatást a kisebbségi kormánynak, most viszont 180 fokos fordulatot véve csatlakozott a szocdemek és liberálisok gerjesztette fősodorhoz. Valami viszont azt súgja, hogy Băsescu újrázása esetén a jelenlegi ellenzéki alakulatok lélekszakadva rohannak majd a demokrata-liberálisok kebelére. Hiszen felelős politikát ugye sokkal kényelmesebb hatalmi pozícióban folytatni...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok