Fekete lyukként szippantja be Bukarest a legnagyobb forgalommal rendelkező vállalatok adólejeit.
2014. március 02., 20:332014. március 02., 20:33
Egy évtizede hatályos az a rendelkezés, miszerint a legnagyobb cégek székhelyüktől függetlenül közvetlenül Bukarestbe adóznak, az intézkedés következményeit azonban azóta is óriási homály fedi.
Annyit ugyan még lehet tudni, hogy melyik megyéből hány vállalat esik a jogszabály hatálya alá, azt azonban, hogy mekkora összegek gyűlnek fel a központi költségvetésben, s mi lesz azok sorsa, sose tudtuk meg. (A mindenkori kormány minden valószínűség szerint fogalomzavarban szenved, hiszen miközben decentralizációról beszélnek, éppen az ellenkezőjét teszik, központosítanak, s semmit nem engednek ki a markukból. Az adóhatóságot – mint ismeretes – éppen most szervezték át, a döntéshozatalt pedig regionális szintre helyezték.)
A nagy adófizetőket bukaresti adózásra kényszerítő intézkedés egyik nagy vesztese éppen a Székelyföld. Hatalmas összegek folynak ki a három megyéből, miközben sokan éppen azzal érvelnek az autonómiaküzdelem ellen, hogy olyan nagy ott a szegénység, hogy magában nem tudna boldogulni.
Talán hagyni kellene, hogy megpróbálja. Ha helyben maradnának ezek a pénzek, és a megyék maguk dönthetnék el, hogy mire fordítják, valószínűleg már nem kellene arról beszélni, hogy a nem megfelelő infrastruktúra miatt nem mennek a Székelyföldre a külföldi beruházók. Hagyni kellene a helyi közösségeket, hogy maguk gazdálkodjanak az ott megtermelt javakkal, hiszen nem lehet hosszú távon tervezni olyan körülmények között, hogy a pénzeket el kell küldeni Bukarestbe, s ott döntik el, hogy ebből mennyit csurgatnak vissza, mint ahogy azt is, hogy mire adják.
A témában viszont elég nagy a csend. Ha közben egy-egy kereskedelmikamara-elnök vagy politikus tesz is említést arra, hogy csúnya dolgot művel az állam, határozott és közös fellépés nem volt a témában. Ideje lenne megpróbálni, arra ugyanis nem számíthatunk, hogy Bukarest önként és dalolva lemond a pénzekről s azok elosztásáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!