Hatalmasat dobbantott a román közlekedési ágazat – legalábbis annak vezetői szerint. A közlekedési miniszter úgy jelentette be a legújabb vasúti fejlesztést, mintha legalábbis a teleportálás titkára jöttek volna rá a bukaresti illetékesek.
2013. május 03., 08:482013. május 03., 08:48
2013. május 03., 12:072013. május 03., 12:07
Ehhez képest annyi történt, hogy sikerült kevéssel három óra alá szorítani azt az időtartamot, amely alatt egy gyorsvonat megteszi a Bukarest és Konstanca közötti, mintegy 250 kilométeres távot. Ami ahhoz mérten, hogy manapság ennyi időbe telik, amíg egy gyorsvonat eljut Nagyváradról a 150 kilométerre fekvő Kolozsvárra, valóban fényévnyi fejlődés, viszont azzal összemérve, hogy Spanyolországban, Németországban vagy Franciaországban a gyorsvasutak akár egy óra alatt is ledarálják a 250 kilométeres távot, meglehetősen vicces. Arról nem is beszélve, hogy mitől boldogabb az ország azon mintegy 16 millió polgára, akit nem érint, hogy a bukarestiek ezentúl valamivel hamarabb pancsolhatnak a Fekete-tenger hullámai között.
Persze az empátia szép dolog, de azért amikor körülbelül kilenc órán keresztül vonatozom Nagyváradról a mintegy 400 kilométerre fekvő Csíkszeredába, bizonyos szakaszokon olyan sebességgel, hogy még egy amputált lábú, asztmás cocker spániel is megelőz, valahogy nem tud olyan mértékben elönteni a bukaresti felebarátok iránti szeretet, hogy felhőtlenül örüljek az őket ért szerencsének. A most nagy csinnadrattával bemutatott fejlesztés kitűnően jelzi, milyen állapotok uralkodnak a román vasúttársaságnál.
Arról a cégről beszélünk, amelynek korábbi vezérigazgatója közel százmillió dollárt sikkasztott el, és arról, ahol tavaly kalauzok százait vették őrizetbe, mivel csúszópénz fejében nem bírságolták meg a bliccelő utasokat, ugyancsak tetemes anyagi kárt okozva. Ilyen körülmények között érthető, ha a három óra alatt megtett 250 kilométer aranybetűkkel kerül be a román vasút évkönyvébe. Olyan ez, mint egy másik infrastrukturális beruházás, az észak-erdélyi autópálya, amely lassan nyugodtan pályázhatna a leghosszabb ideje nem épülő sztráda címre. Elkészült ugyan egy 52 kilométeres szakasz, de a folytatás – pénzhiány miatt – bizonytalan.
Olyan jellegzetes megnyilvánulási formái ezek a román állam sajátos működésének, hogy jókora összeg fejében turistáknak kellene őket mutogatni. Már ha kibírják a hozzájuk vezető, nyolc–tíz órás zötykölődést az utoljára ötven éve felújított vasúton vagy a zsúfolt, kétsávos főutakon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!