2009. július 28., 10:432009. július 28., 10:43
Meg egyébként is, nekem csak akkor ajánlgassa bárki is a portékáját, ha én érdeklődöm felőle, egyébként senki ne töltse szeméttel a postaládámat, és ne mondja meg, milyen mosóport vegyek, milyen utazási társaságot válasszak, mert vagyok ahhoz eléggé felnőtt, hogy magamtól is el tudjam dönteni.
A minap azonban egy olyan szórólap hullott ki a reggeli újság mellől, aminek nagybetűs része olyasmit kínált, ami igen élénken foglalkoztatja mostanában a gondolataimat. A míves kivitelű papírlapon száraz tüzifát kínál egy termelő, arra emlékeztetve, hogy jó ezt időben beszerezni. Most lehet, hogy többen is meglepődnek, miért a megkülönböztető kivételezés a tűzifatermelő irányában, hiszen tömbházlakóként mi szükségem nekem a nyári kánikulák idején a téli fűtésszolgáltatás miatt aggódni.
De az a helyzet, hogy nálunk már több mint egy hónapja nincs meleg víz a szolgáltató eladósodása miatt, de még remény sincs arra, hogy a közeljövőben újra megcsurranna a melegvíz-csap. Meg aztán azt is tudom, milyen „égően ciki” magyarázkodni a magyarországi vendégnek: „hát nézd, izé, hogy is mondjam, nincs meleg víz, mert ez itt Gyergyószentmiklós, és a fűtéshálózat korszerűsítése még mindig kampányígert szintjén valósult meg, drága a gáz, a pénz is elfolyik, ki tudja, merre, és hát ez van, bla, bla, bla... Ott a bojler, amit ha nem húzol ki a dugaszból, akkor megráz az áram stb. stb. stb.”
Ismerik a szöveget önök is, mert már legalább százszor leírtam. A téli mínusz húszfokos hidegekben azonban nem segít a magyarázkodás sem a vendégen, sem az idegenből ünnepekre hazatérő gyermekeimen. Ráadásul nem próbáltam ki még, hogy mennyi ideig bírom fűtetlen lakásban, miközben kint fütyül a szél és tartósan fagypont alatti hőmérsékletek uralkodnak. Meg aztán, őszintén szólva, nem akarnék kereskedelmi tévék híranyagának főszereplője lenni azzal, hogy a számítógép mellett megfagyva találtak rám a szomszédok.
Így hát gondosan eltettem a száraz tűzifát ajánló szórólapot. Egy gonddal kevesebb, már tudom, kitől kell tüzelőt vásárolni. Most már csak azt kell kitalálnom, hol fogom tárolni a fát, mert elvből nem építtettem garázsnak álcázott fáskamrát. Na de hátha másnak kettő van, és ha élhetek a lehetőséggel, akkor máris feladok egy apróhirdetést: Fáskamrát bérelek!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.