Ha nem megy a dolog, akkor fordul csak szakemberhez, s bizony már az is előfordult, hogy a szaki sem tudta helyrehozni, működésbe lendíteni a gépet vagy szerkentyűt az előzetes próbálkozások, kísérletezések után. A fennebb vázolt hozzáállásból, illetve a már említett gyakran előforduló helyzetekből adódóan kelnek szárnyra az olyan viccek, mint ama gerendás is, amikor a székely ember addig farag egy fenyőfát, míg fogvájó lesz belőle. Az is közismert, hogy mostanság olyan lábbeliket gyártanak –, egészségügyi, meg ki tudja milyen marketing-stratégiai megfontolásból – amelynek talpszerkezete rácsozott, és ezt csupán egy vékony talpbélés fedi, ami egykettőre elkopik, tönkremegy. Mivel a rácsozaton járni eléggé kényelmetlen, a lábbeli gazdájának két választása van: vagy új cipőt vásárol, és a régit eldobja, vagy megpróbál új talpbélést szerezni. Utóbbi azonban a hiánycikk kategóriába tartozik, mert ha netán valahol árulnak is valamilyent, majdnem biztos, hogy a megfelelő méret nincs, illetve sehogyan sem passzol éppen abba a cipőbe, amelyhez kellene. Ebben az esetben ismét két választási lehetősége van a cipő gazdájának: a már ismert „újat vásárol” lehetőség, illetve az, hogy nekilát és posztódarabból, kartonpapírból megpróbál talpbélést ollózni. Mondjuk, kicsi a valószínűsége, hogy éppen olyan lesz, mint újkorában, de míg elkopik az újabb talpbélés, addig viselhető a cipő, és mégsem kell félhavi keresetet kidobni egy újabb lábbeliért. Hasonló megfontolás vezérelhette az egyik ismerősömet is, aki eldöntötte, hogy végérvényesen megoldja a lánya csizmája körüli talpbélésgondokat. Jelzem, az ismerősöm belsőépítészeti munkálatokban jártas, jó kezű mesterember, aki kitűnően csempézik, lambériázik, gipszkartonozik, glettel stb. Azonban egy napon megelégelte a lánya csizmájába vagdosni a posztó talpbélést, és eldöntötte, megszünteti a fránya rácsozatot: gipszből habarcsot készített, és ügyesen minden lyukat betömött vele a csizma talpában. A munkálat gyönyörűre sikeredett, gond akkor származott belőle, amikor a lánya felhúzta a csizmát. Ugyanis a kemény gipszbéléstől alig néhány óra alatt temérdek vérhólyag képződött a lány lábára. Az apjának azonban erre is volt magyarázata: „Én jó munkát végeztem, a te lábad túl kényes”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok