VEZÉRCIKK – Bár az európai parlamenti választásokat nem feltétlenül lehet a tagállamok belpolitikai fokmérőjének tekinteni, a vasárnap lezajlott megmérettetés elegendő tanulsággal szolgál a kontinens valamennyi országa számára.
2014. május 26., 20:182014. május 26., 20:18
Az európai törvényhozás képviselőinek és vezetőinek, egyáltalán a brüsszeli eurokratáknak először is azon kellene elgondolkodniuk, miért hagyja hidegen az EU polgárainak több mint felét az eurovoks, miért érzik távol maguktól mindazt, ami a strasbourgi, brüsszeli parlamentben történik. Nem másért, de miközben az Unió és számos tagország vezetője folyamatosan a közös Európa vízióját hirdeti, a lakosság jelentős többsége politikai értelemben ódzkodik ettől a közösködéstől.
Ez a helyzet Románia és a magyar közösség vonatkozásában is. A román és a magyar választópolgárok mindössze egyharmada tartotta fontosnak, hogy fél órát áldozzon az életéből az euroszavazásra, a fennmaradó kétharmad politikai ingerküszöbét nem érte el a pártok és független jelöltek üzenete. Az RMDSZ számára ezúttal alig 350 ezer szavazat – az egymillió magyar választópolgár kevesebb mint harmada – elegendő volt a brüsszeli képviselet megőrzéséhez, és a szövetség méltán elégedett az eredménnyel.
Távlati szempontból, például a 2016-os romániai parlamenti választás közeledtével azonban figyelmeztető jel az alakulat számára, hogy szavazótábora lassan, de biztosan lemorzsolódott, a bukaresti jelenlétet eldöntő 400 ezernél jóval több voksra pedig csak politikai öszszefogással számíthat.
Most, magyar versenytárs híján ha nehezen is, de sikerrel vette a hívei mozgósítását jelentő akadályt az RMDSZ – köszönhetően részben Orbán Viktor besegítésének –, egy magyar versenypárt által elvont néhány tízezer szavazat viszont borítékolja a bukást.
Franciaországgal vagy Nagy-Britanniával ellentétben nálunk sem az euroszkeptikusok, sem a szélsőségesek nem rúgtak labdába, mégis intő jel román és magyar politikusnak egyaránt, hogy a választók kétharmada távolmaradásával fejezte ki az EU-val, annak intézményrendszerével kapcsolatos fenntartásait. Ami legalább annyira aggasztó, mint az, hogy máshol az alacsony részvételnek betudhatóan előretörtek az aktív euroszkeptikusok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!